Július 28-án hajnalban indultak a reptérre és augusztus 1-jén éjjel érkeztek haza. Tipikus angol szállodában laktak, egy metróvonalon az olimpiai parkkal, ami megkönnyítette számukra a közlekedést. A városnézést követő napon részt vettek az angol-francia, majd a magyar-dán kézimeccsen, ez utóbbi volt számukra az egyik legmeghatározóbb élmény. A következő napokban lelkesen végigszurkolták a magyar-amerikai női vízilabda-mérkőzést, majd a magyar-montenegrói férfi vízilabda-meccset, az utolsó napon pedig azt is láthatták, hogyan jutott be Cseh Laci a selejtezőkből a döntőbe. Bár egyetlen győzelemnek sem lehettek közvetlen szemtanúi, a repülőtér óriáskivetítőjén látták, miként szerzett aranyérmet Gyurta Dani, és személyesen gratulálhattak az első magyar aranyérmet szerző Szilágyi Áronnak. 

A "csapat" legfiatalabb tajga, Vizi Kincső volt, akit édesanyja is elkísért, és aki – családi kötődése miatt – az úszószámok alatt "kiabált" a leghangosabban. Soczó Attila feleségét, Edinát is magával vitte, majd később Kinga lányuk is csatlakozott hozzájuk. Attila számára az egyik nagy élmény az angol sportszeretet megtapasztalása volt. A francia-angol kézimeccsen például az angolok 29 pontos veresége ellenére is egy emberként álltak fel és ünnepelték sajátjaikat. Szurkolásban azért a magyarok sem maradtak alul, hangos kiabálással buzdították a versenyzőket, de nem csak az olimpiai parkban zengett a "Ria, ria, Hungária!", a metróban is töretlen volt a magyarok lelkesedése.

A battai önkormányzati vetélkedő harmadik nyertese, Szücsiné Molnár Marianna családtagjai nélkül vágott neki a nagy kalandnak, azonban a többiek kedvessége és vidámsága, London varázsa, a mérkőzések és az, hogy testközelből érezhette a szurkolók lelkesedését, felejthetetlen élményt nyújtott számára is.

A Londonban töltött napok során ellátogattak a Tower kastélyba, a British Múzeumba és Madame Tussaud panoptikumába, a viaszmúzeumba is. Az olimpiai számok mellett lenyűgözte őket az angol emberek kedvessége és toleranciája, és szembetűnő volt a nagy tisztaság is, annak ellenére, hogy egyetlen szemetes edénnyel sem találkoztak, a hulladékot ugyanis önkéntesek szedték.

Mostanra mind a hárman itthonról kísérik figyelemmel az ötkarikás játékokat, de valamennyiük nagy-nagy álma, hogy egyszer újra kijussanak az olimpiára. A városnak és valamennyi szervezőnek köszönik a lehetőséget és remélik, hogy lesz még olyan vetélkedő, amelynek főnyereményeként hasonló fantasztikus élményekkel gazdagodhatnak a szerencsések.