Szabóné Tóth Boglárka gyermekfelügyelői végzettséggel, bébiszitterként dolgozott itthon. Aztán egy napon arra ébredt, hogy a lízingelt autóját ellopták. A bank nagyon rövid határidőn belül követelte vissza a fennálló tartozást, amelyet Boglárka a szülei segítségével teljesített. Ekkor gondolt egy nagyot és merészet. Olaszországba utazott a magasabb jövedelem reményében, hogy gyorsabban törleszthesse a kapott kölcsönt. Vegyes emlékekkel tért haza: "Három kisgyerekre vigyáztam, nagyon sokat dolgoztam.

Többször éreztem úgy, hogy kihasználnak, és nem az elvégzett munkával arányos bért kapok. Mégsem ezek a rossz élmények hoztak haza, hanem a szerelem és a honvágy. Hiányoztak a hozzátartozóim, vágytam a megszokott környezetre. A távolság mostanra persze megszépítette az emlékeket, és kaptam ettől a másfél éves "kirándulástól" értékes dolgokat is. Megismerhettem Itália legszebb tájait, a kultúrát, a finom ételeket. Megtanultam folyékonyan egy új nyelvet, amit itthon hasznosítani tudok. De csakis itthon! Vissza már nem mennék, itt van az otthonom, a családom és aranyos kislányunk. Azt ajánlom, gondoljon át minden apró szempontot az, aki indulásra adja a fejét. Ahogy mondani szokták: külföldön sincsen kolbászból a kerítés."

"Egyedül vagy, mint egy írógép a tenger fenekén" – jellemezte a külföldi munkavállalást Tuza Bereniké. Ő 2005-ben indult el világot látni egy szál bőrönddel, angol nyelvtudással és a fényképezőgépével. Spanyol és német óceánjáró hajók fedélzetén járta be a világot. "Napi tizenkét óra munka, két négyzetméter magánélet a kabinban (amit néha egy másik dolgozóval kell megosztani), a szabályok maradéktalan betartása, külföldön töltött ünnepek – ezek a dolgok várnak azokra, akik belevágnak. Vannak azonban pozitívumok is! Én sok sikerélménnyel tértem haza. Fotósként sokat fejlődtem, megismertem sok országot, új kultúrákat. Talán életre szóló barátságokat kötöttem, és sikerült kibújnom a csigaházamból. Sokkal talpraesettebb, bátrabb lettem. Meg kellett tanulnom kiállni magamért és pontosan, határozottan kommunikálni a saját érdekeim érvényesítése érdekében. Amikor már nem voltam "magányos írógép", mert megtaláltam a páromat egy panamai fiatalember személyében, akkor is folyamatosan kerestem az új lehetőségeket. Nyelvórákat adtam, hoszteszkedtem, idős embereket gondoztam, vagy éppen babhordozót árultam. Szakmailag, emberileg olyan tapasztalatokat gyűjtöttem, amelyeket biztosan hasznosítani tudok az életem további részében. Most itthon vagyok, de nem biztos, hogy ez a végállomás. Sok tervem vár még megvalósításra. Akik mostanában szeretnének útnak indulni, azoknak azt tanácsolom, hogy a következő dolgok feltétlenül kerüljenek a poggyászukba: nyitottság, fogékonyság, rugalmasság, alkalmazkodó-készség, bátorság, megvalósítandó célok. És ne feledjék, minden apró részletről alaposan tájékozódjanak, hogy ne érjen senkit kellemetlen meglepetés."

Biztosnak tűnő magyarországi állást adott fel Zimmer László, amikor 2008-ban Németországba utazott állásinterjúra. Nem sokkal ezután, az egyik legnagyobb világcég informatikusa lett. Most szabadságát tölti itthon, de lassan csomagol és visszautazik az új életébe. "A váltást eldönteni könnyebb volt, mint az első lépéseket megtenni Németországban. Itthon úgy éreztem, hogy átlagfizetésből nagyon nehéz a felnőtt életet elkezdeni, és nem akartam egyik hitelből a másikba menekülni. Kint viszont, meg kellett küzdenem a lakáskeresés nehézségeivel, nem beszéltem németül, és el kellett viselnem a kollégák bizalmatlan pillantásait. Ezek a gondok aztán lassan megoldódtak, sok és precíz munkával bizonyítottam a környezetemnek, hogy megállom a helyemet. Ez a befektetett energia mára megtérült.

Rendszeradminisztrációval foglalkozó szakemberként nagyon sokat fejlődtem, egyre magasabb pozícióba kerülök, biztos anyagi egzisztenciát szereztem. Persze, nekem is hiányoznak a családtagjaim, a barátaim. A mai technikai lehetőségek mellett azonban, amikor anyukám skype-on tudja irányítani az almás pite sütését, már rengeteg formája van a kapcsolattartásnak. Az e-mailezés ugyan nem helyettesíti az érzéseket és öleléseket, de az itthoni eseményekről tájékozódni lehet. Jól érzem magam a németországi multikulturális környezetben. A távolság miatt lemorzsolódott barátok után sok új ismerőst szereztem, találtam új kosárcsapatot, ahol sportolhatok, és a kint élő magyar közösségből többekkel tartom a kapcsolatot. Akik szomorúak, és panaszkodnak a nehéz itthoni körülmények miatt, azoknak azt ajánlom, hogy mindenképpen próbálkozzanak, tegyenek is a sorsuk jobbá tétele érdekében, akár Magyarországon, akár külföldön." (Fotó: flickr.com)