A szakkönyvek többféle koronakialakítási módot ismertetnek. Ezek alkalmazásához ismerni kell a korona részeit.
A korona részei:
- Vezérág. Csúcsán a vezérvessző, amely a vezérág legfiatalabb – egyéves – része, és a további irányát adja meg.
- Vessző: - egyéves – ezen hajtórügyek vannak, amelyekből a második évben kialakulnak a nyársak, illetve dárdák.
- Termőgally: a dárdákkal, nyársakkal megrakott termőrész.
Termőgally kialakítása:
Almánál, körténél a termőgally kialakulása 3 lépésben valósul meg.
1. Az első évben a vesszőn csak hajtórügyek vannak.
2. A második évben az elsőéves vesszőt, ha nem vágjuk vissza a rajta lévő hajtórügyekből nyársak – 20 cm-nél nem hosszabb hajtás – vagy dárdák – amelyek csúcsrügye virágrügy - fejlődnek.
3. A harmadik évben a „dárda” csúcsán lévő virágrügy a virág, illetve termés mellett rövidebb vagy hosszabb hajtást fejleszt. A virágrügy „vegyesrügy”, mert virág- és hajtórügyet is tartalmaz, vagyis egyik évben terem, a másikban hajt, majd a következőben terem.
A dárdákkal berakodott termőgally a továbbiakban folyamatosan terem és hajt, 5-6 évenként egy nyársra visszaifjítjuk.
Ritkító metszés
Az almafa, körtefa sűrű részeit – pótvezérágakat – csak ritkítjuk, hogy a fa belseje elég világos legyen azért, hogy permetezéskor a permetlével minden részét könnyen be tudjuk takarni. A vezérágakon 20 centiméterenként termőgally csoportokat hagyunk.
Metszési hiba: ha a korona tetején az egyéves vesszőket rövidre visszametsszük, akkor újabb egyéves hajtások törnek elő. Ezeket a vesszőket csak ritkítsuk, és a következő évben a kívánt magasságban nyársa, vagy dárdára kikönyököltetjük, így megállítjuk a korona további felfelé növekedését.
Termőkaros művelésmód
A termőkarokat – vezérágakat – metszéssel úgy alakítjuk ki, hogy vezérvesszőt, ha gyenge, akkor a felét, ha erős, a felső 1/3-át belső rügyre vágjuk le.
A metszés helyén általában a hajtórügyekből három vessző, a többiből dárda hajt ki. A nyár folyamán a belsőrügyből kihajtó, felfelé törő vesszőt lemetsszük, így az alsó vessző viszi tovább a vezérága vonalát, de már vízszinteshez közelítőleg. Ugyanígy lehet a termőkaron lévő vesszők fektetését is elvégezni. A termőkarokat javasolt huzalhoz rögzíteni.
Körtefák vesszőinek növekedése általában erősebb, mint az almafáké, ezért ajánlatos a metszéstől függetlenül az ágak hajlító lekötözése is.
A korona részei:
- Vezérág. Csúcsán a vezérvessző, amely a vezérág legfiatalabb – egyéves – része, és a további irányát adja meg.
- Vessző: - egyéves – ezen hajtórügyek vannak, amelyekből a második évben kialakulnak a nyársak, illetve dárdák.
- Termőgally: a dárdákkal, nyársakkal megrakott termőrész.
Termőgally kialakítása:
Almánál, körténél a termőgally kialakulása 3 lépésben valósul meg.
1. Az első évben a vesszőn csak hajtórügyek vannak.
2. A második évben az elsőéves vesszőt, ha nem vágjuk vissza a rajta lévő hajtórügyekből nyársak – 20 cm-nél nem hosszabb hajtás – vagy dárdák – amelyek csúcsrügye virágrügy - fejlődnek.
3. A harmadik évben a „dárda” csúcsán lévő virágrügy a virág, illetve termés mellett rövidebb vagy hosszabb hajtást fejleszt. A virágrügy „vegyesrügy”, mert virág- és hajtórügyet is tartalmaz, vagyis egyik évben terem, a másikban hajt, majd a következőben terem.
A dárdákkal berakodott termőgally a továbbiakban folyamatosan terem és hajt, 5-6 évenként egy nyársra visszaifjítjuk.
Ritkító metszés
Az almafa, körtefa sűrű részeit – pótvezérágakat – csak ritkítjuk, hogy a fa belseje elég világos legyen azért, hogy permetezéskor a permetlével minden részét könnyen be tudjuk takarni. A vezérágakon 20 centiméterenként termőgally csoportokat hagyunk.
Metszési hiba: ha a korona tetején az egyéves vesszőket rövidre visszametsszük, akkor újabb egyéves hajtások törnek elő. Ezeket a vesszőket csak ritkítsuk, és a következő évben a kívánt magasságban nyársa, vagy dárdára kikönyököltetjük, így megállítjuk a korona további felfelé növekedését.
Termőkaros művelésmód
A termőkarokat – vezérágakat – metszéssel úgy alakítjuk ki, hogy vezérvesszőt, ha gyenge, akkor a felét, ha erős, a felső 1/3-át belső rügyre vágjuk le.
A metszés helyén általában a hajtórügyekből három vessző, a többiből dárda hajt ki. A nyár folyamán a belsőrügyből kihajtó, felfelé törő vesszőt lemetsszük, így az alsó vessző viszi tovább a vezérága vonalát, de már vízszinteshez közelítőleg. Ugyanígy lehet a termőkaron lévő vesszők fektetését is elvégezni. A termőkarokat javasolt huzalhoz rögzíteni.
Körtefák vesszőinek növekedése általában erősebb, mint az almafáké, ezért ajánlatos a metszéstől függetlenül az ágak hajlító lekötözése is.
.jpg)
