"Egy perc csak a tavasz minálunk. / Tél van s utána nyár. / Tetszik ez a havat virágra / cserélő gyors határ." (Illyés Gyula)
Május 8. reggel 7 óra. Hétágra süt a nap. Örülünk neki és egymásnak. Úti célunk Horvátország, Eszék (Osijek). Indulunk.
Szekszárdon beköszönünk Babits Mihályhoz. Háza udvarán ül, karosszékében. "S ha kiszakad ajkam, akkor is..." írta nem is olyan régen. "Mert vétkesek közt cinkos, aki néma. / Atyjafiáért számot ad a testvér, nincs mód nem menni, ahová te küldtél" – felidézzük sorait. Egyetértünk.
A következő állomás a mohácsi történelmi emlékhely. Itt olyan idegenvezetőt kaptunk, aki megmozgatta lelkünket. Megidézte a fiatal, alig 20 éves Lajos királyt, aki súlyos vértezete miatt lelte halálát a megáradt Csele-patakban. Bemutatta a sírhalmokat, ahol ezrek összekaszabolt teste nyugszik. A magyar szabadságért estek el a sokkal jobban felfegyverzett török túlerővel szemben.
1526. Nem is volt olyan régen. Megkondítottuk a kis harangot, elénekeltük a Himnuszt. Értük, értünk.
Eszéken a házak falán még sok helyen látszanak a háború nyomai, de a Dráva-partot megszépítik a vízen tükröződő napsugarak.
A közelben fekvő kisváros, Dakovo gyönyörű templomában csengő gyerekhangok szálltak az ég felé. Imádkoztak. Hosszan, szépen, együtt. A püspöki palota parkjában csak néhány percig gyönyörködhettünk. Sajnos. Az idő szaladt.
"Ne várj nagy dolgot életedbe, / Kis hópelyhek az örömök, / Szitáló, halk szirom-csodák. / Rajtuk az Isten szól: jövök." (Reményik Sándor)
Akik utunkat megszépítették: Nagy Györgyné Márti, a NYUPEK elnöke, aki kitalálta ezt az utazást. Hegedűs Dezső, aki gyakorlott idegenvezetőként végigkalauzolt bennünket az úton, ontotta történelmi, irodalmi és zenei ismereteit. Násztor András, buszunk sofőrje, aki kellemes utat biztosított nekünk az épségben való hazatérésig. És városunk önkormányzata, amely mindehhez az anyagiakat biztosította. Köszönjük!
"Zsendül már a tavasz langy hegyek oldalán. / Pöttöm kis nefelejcs nyitja ijedt szemét. / Halk fák gyönyörű gyöngéd / ujja rajzol a színes ég / hártyájára bogas kínai titkokat." (Babits Mihály)
Kocsis Sándorné
