Akiket kisemmiztek a gyermekkorukból, akiknek sorsa fölött igaztalanul ítélkeztek, azokban elsimulhat-e valaha a mindig felkavarodó fájdalom örvénye? Werner Sonderberget, a fiatal bölcsészhallgatót azzal vádolják, hogy megölte a nagybátyját, Hans Dunkelmant. Ha bűnös, kivégzik, ám ha egyetlen esküdtnek is más a véleménye, szabadon hazamehet. A perről egy véletlen folytán Yedidyah, a zsidó származású drámakritikus ad rendszeres tudósítást. Már az első tárgyaláson észreveszi: az eljárás résztvevői szerepet játszanak. Nem az igazság érdekli őket, hanem az alakítás. Amíg tart a per, bepillantást nyerünk Yedidyah életébe: szülei és nagyszülei csodálatos intellektusú emberek, akik a legszebb zsidó hagyományok szerint nevelik. Rokonait is gyakorta átölelheti. Legalábbis: Yedidyah sokáig ebben él. Ám egyszer a szüleitől kap egy papír fecnit, melyre az igazi nevét véste fel valaki. Kiderül: örökbe fogadták, és "szülei" semmit sem tudnak róla, csak a nevét. Egy fényképet őriznek még, amelyen talán az igazi szülei láthatóak vele és egy fiatal lánnyal. A Sonderberg-ügy végkifejlete kibillenti a sarkaiból Yedidyah egész életét. A perben kiderül: a felszínes nyomozás miatt az ügyészség alaptalanul vádolta Werner Sonderberget, a vádirattal gúnyt űztek a bíróságból, a koncepciózus eljárással csak az idejét pazarolták mindenkinek. Yedidyahban ekkor érlelődik meg, hogy szülei múltjának nyomába ered. A Kárpátok egyik falujába érkezik. Megtudja, szülei és testvére a holocaust áldozatai lettek, őt pedig egy Maria nevű keresztény lány mentette meg úgy, hogy sajátjának vallotta, azt állítván, hogy megesett. A lányt a falujából "az erkölcsi romlottság" miatt szinte kiátkozzák, és amikor az állami gyermekotthonok amerikai zsidó családoknak keresnek örök befogadható gyermekeket, Maria a kisfiút visszaadja népének. Míg a drámakritikusban a múlt kavarog, a felmentett vádlottól megtudja: Hans Dunkelman nem a nagybátyja, hanem a nagyapja volt, akinek az igazi neve teljesen más. Náci katonaként ártatlan zsidókat mészárolt le, feltehetőleg öngyilkos lett. Yedidyah Wasserman és Werner Sonderberg – az áldozat és a gyilkos leszármazói - egyformán szenvednek egy népirtás örökké zaklató emlékeitől. De nemcsak az emlékeitől: puszta tudatától is. Megnyugodhat-e a lelkük? Erre keresi a választ a magyar származású, Nobel-békedíjas író. (Elie Wiesel: A Sonderberg-ügy, Nyitott Könyvműhely, 2011)