Kivételesen négy próbát kellett kiállniuk: ágyneműt felhúzni, rendet tartani, és persze takarodó után csendben maradni. Sajnos, ez nem mindenkinek sikerült… Szerencsére volt egy főfeladat: síléccel a lábunkon a varázsbotjuk segítségével csúszni, siklani lefelé a lejtőkön. A sípályán volt egy kacsalábon forgó vár, amit köznyelven egyszerűen csak melegedőnek hívtak. Azok a hősök, akik ide betértek, a királytól jutalomként forró csokit kaptak.

Már az első nap végére alaposan elfáradtak, de az uszoda és a tekepálya hívogatására nem mondhattak nemet. Jó tündéreik azonban arról mindig gondoskodtak, hogy időben lefeküdjenek, mivel frissen, kipihenten kellett kezdeniük a másnapi küzdelmet, hiszen mindenáron győzni akartak!

Egyszer az egyik furfangos símanó észrevett egy ösvényt az erdőben, amely a kincshez mutatta az utat – a buckák birodalmán keresztül. Ennek a buckák földjének az volt a nevezetessége, hogy egyik pályáról átvezetett a másikra. Azonban a nem is olyan gonosz varázsló meglátta őket, és meghiúsította hibátlan tervüket, így elestek… a csatában.
Az utolsó nap végére mindenki teljesítette a legnehezebb próbát, aki nem hiszi, nézze meg az okleveleiket!