Az írásra hozzászólás érkezett. Sebestyén Tamás, az eset károsultja a következőket írta:
„November hónap során a nyaralót négy alkalommal törték fel, először csak némi ital-aprósütemény bánta ténykedésük, aztán szerszámok (sajnos két nap alatt nem tudtam mindent behordani a lakótelepre), majd a kint hagyott poharak, kispárnák, összevágott fa. A rendőrség felé – mivel nem láttam értelmét - nem tettem bejelentést. Az utolsó eset során, melyről az újság is tudósított, a kisház kályháját vitték el, és leszerelték a kertkaput (!) négy szomszédos telekével egyetemben. Végső elkeseredésemben hívtam ki a helyszínelőket, akik a szomszédok kárát nem is rögzítették (az ő káruk - csupán - alkalmi lopás, amit az őrs ügyeletén kell bejelenteni). Intézkedésük amúgy gyors volt, maximális empátiával viseltettek irányomban, de saját bevallásuk szerint sem lehet a sorozatot megállítani.”

A levelet eljuttattuk a helyi rendőrőrsre. Barborikné Siska Andrea rendőralezredes, megbízott őrsparancsnok válaszlevelében közölte: a feljelentést megelőzően sem a sértettől, sem más, a környéken lakó személytől feljelentés, jelzés nem érkezett bűncselekmény elkövetéséről. A felderítés és megelőzése érdekében kéri, hogy akinek sérelmére bűncselekményt követnek el, illetve ha a környéken gyanús körülményeket, személyeket észlel, minden esetben jelezze azt a rendőrségen, hogy intézkedhessenek. Sebestyén Tamás esetéről úgy vélekedik, hogy amennyiben a rendőrség időben értesült volna a korábbi cselekményekről, lehetősége lett volna fokozni a járőrtevékenységet, nyomozóportyákat végrehajtani az elkövetők felderítése, elfogása érdekében. Végezetül hozzáteszi: javasolja az úgynevezett csendes riasztó rendszerek kiépítését.
Szalai Attila, a százhalombattai Polgárőrség elnökségi tagja elmondta: hallott olyan esetről, amikor több építkező elhatározta, hogy közösen foglalkoztatnak egy őrt, aki vigyáz az építőanyagokra. Öten hozzájárultak a költségekhez, a hatodik viszont úgy gondolta, miért fizessen ő is, így aztán meghiúsult a terv. Szerinte a megoldás az összefogásban rejlik. Ehhez azonban mindenek előtt a jelenleginél nagyobb létszámra lenne szükség. A szervezet tagsága öregszik, romló egészségi állapotuk miatt egyre többen nem vállalják a szolgálatot. Jó lenne, ha minél többen csatlakoznának, a Polgárőrség megszervezi a szolgálatot, felszereléseket biztosít a járőröknek. Ha garanciát nem is, a jelenleginél nagyobb biztonságot jelentene, ugyanis a tapasztalatok szerint a polgárőrök puszta jelenléte is visszatartó erő.

Sebestyén Tamás levelét a következő mondattal zárja: „Adófizető állampolgárként sajnálom, hogy el kell tűrnöm, amint megélhetési bűnözők lassan elhordják a víkendházat anélkül, hogy bármitől félniük kellene, és kikapcsolódás helyett egy rémálom legyen minden délutánom, amikor kijutok a telekre.”

Úgy véljük, nem a csendes riasztó rendszer jelentené a megoldást, már csak azért sem, mert a kérdéses területen még villany sincs, nemhogy telefon. A fokozott rendőri jelenlét egészen biztosan eredményt hoz, főleg, ha ehhez a polgárőrség is segítséget nyújt az új jelentkezőkből alakítandó járőrcsoportjaival.