Minden januárban megemlékeznek Érden azokról a férfiakról, akiket 1945-ben úgynevezett malenykij robotra vittek el a térségből. A szovjet parancsnokság kihirdette, hogy minden férfi köteles jelentkezni Érden, adategyeztetésre – a hirdetmény szerint mindazok, akiknek irataik rendben vannak, sértetlenül hazatérhetnek.
Nem így történt. A megjelentek csak a helyszínen tudták meg, hogy a Szovjetunióba viszik őket. Erre sem lelkileg, sem fizikailag nem készültek fel, ezzel is magyarázható, hogy nagyon sokan közülük menet közben meghaltak. A tífuszjárvány szörnyű pusztítást végzett a foglyok között.
A fiatalabb, erősebb szervezetűek közül sokan túlélték. Megjárták Oroszországot, és évek múlva térhettek csak haza. Emlékezetükből soha nem fogják kitörölni azoknak az éveknek az emlékét, sem ők, sem pedig a hozzátartozók, akik ez idő alatt semmiféle információt nem kaptak szeretteikről, azt sem tudták, életben vannak-e egyáltalán.
Ebben az évben január 8-án tartották Érden a megemlékezést, amely szentmisével kezdődött az újvárosi Jézus Szíve templomban, istentisztelettel és koszorúzással folytatódott a Kálvin téri református templomban, ezt követően ünepségre és koszorúzásra került sor az Elhurcoltak Emlékművénél. Végül az egykori sorstársak, a hozzátartozók baráti találkozón vettek részt.
A fiatalabb, erősebb szervezetűek közül sokan túlélték. Megjárták Oroszországot, és évek múlva térhettek csak haza. Emlékezetükből soha nem fogják kitörölni azoknak az éveknek az emlékét, sem ők, sem pedig a hozzátartozók, akik ez idő alatt semmiféle információt nem kaptak szeretteikről, azt sem tudták, életben vannak-e egyáltalán.
Ebben az évben január 8-án tartották Érden a megemlékezést, amely szentmisével kezdődött az újvárosi Jézus Szíve templomban, istentisztelettel és koszorúzással folytatódott a Kálvin téri református templomban, ezt követően ünepségre és koszorúzásra került sor az Elhurcoltak Emlékművénél. Végül az egykori sorstársak, a hozzátartozók baráti találkozón vettek részt.
