Szeptember második hetében útra keltek a Dunamenti Erőmű Nyugdíjas Klub tagjai, hogy egy nap alatt bejárják Magyarország nevezetesebb pontjait. Ez persze még egy kis ország esetében is lehetetlen, idős korban meg pláne. Így két rövid séta keretében hazánk látványosságainak kicsinyített másait és a mini skanzen nádfedeles házait csodálták meg. Felkapaszkodtak Csesznek és Csókakő várába.
Beszélgetéssel, anekdotázással gyorsan eltelt az idő, míg az első megállóhoz érkezett negyvenfős csapat. Ászáron, ezen a kicsiny Bakonyalján felépült településen a tájházat látva, gyermekkorukat idézték fel. A sublót (alacsony, fiókos szekrény), nyitott kémény, csizmahúzó, szenes vasaló, petróleumlámpa 60-70 évvel ezelőtti emlékeket csalt elő mindenkiben.
Pár lépést kellett csak megtenni a MiniSkanzenig, ahol a Dunántúl népi építészetét mutatják be a makettek. A lakóházak, szélmalom, kovácsműhely és templom kicsinyített másai között ismét régi történeteket éltek meg újra, és meséltek el egymásnak a kirándulók.
Rövid utazás után a kisbéri Mini-Magyarországra érkezett az autóbusz. Az árnyas tóparti sétány végén közismert épületek, szobrok között folytatódott az út. Mintegy összefoglalása volt az eddigi kirándulásoknak a következő sétaút. A klub tagjai ugyanis az elmúlt nyolc-tíz évében az önkormányzat anyagi támogatásával személyesen is megcsodálhatták már a látványosságokat. Többek között az Országházat, a tatai várat, a debreceni nagytemplomot. Kirándultak a Dunakanyarban és felszálltak budavári siklóra. Pécs, vagy egy balatoni hajókázás? Talán ezek is szóba jöhetnek egy következő út tervezésekor, a kisbéren látottak alapján.
Erőt próbáló túra következett a kora délutáni órákban. Nem a középkorból itt maradt törökök, hanem a nagy meleg és a meredek kaptató volt az ellenség a Bakony egyik sziklaszirtjén épült cseszneki várba való feljutáskor. Akinek ez sikerült, az felejthetetlen látványban gyönyörködhetett a Dunántúl régi végvárában, akárcsak anno a volt várkapitány, Wathay Lőrinc. Csókakő várához mindezek után már csak a bátrabbak, kitartóbbak vállalták az utat.
És a "megpróbáltatásoknak" itt még nem volt vége! A hazafele vezető úton mindenki feladatlapon adott számot a nap eseményeiről, a szerzett földrajzi és történelmi ismeretekről. A következő klubnapon apró tárgyjutalom illeti a legfigyelmesebbeket.
Ezután a tartalmas, de igen fárasztó nap után talán nem csoda, hogy mindenki örömmel pillantotta meg az erőmű három magasba ívelő kéményét.
Dunamenti Erőmű Nyugdíjas Klubja
