Németh László Levél a túlvilágról című írásában a következőket mondja: "Ahhoz, hogy egy fiatal lélek a maga gazdagságához eljusson, meg kell mérkőznie kora normáival." A huszonéves szerző, Lady Nairi, aki versei után most modern egyperceseivel is bemutatkozott, mindezt tudja már. Mégis jelen van írásaiban a kutakodó és kötekedő kérdés: vannak-e még a mai kornak valós normái? Nem virtuális az egész értékrend? Valóban, a mai kor normái nem egyértelműek, s a legnagyobb baj velük az, oly gyorsan inflálódnak, hogy nem tudják visszaigazolni a létet. Lady Nairi száz rövid kis írása arra mutat rá egyértelműen, hogy baj van a mai kor preferált értékeivel. Finom humorral figurázza ki a divatos agyalágyultságokat, zamatosan fűszerezve ábrázolja az egyszerű, de megbicsaklott hétköznapok álproblémáit, a valós értékekért való lázadását egy virágcsokorba bújtatva adja át nekünk. Prózája egyszerre emlékeztet Örkényre és Nagy Lajosra, de szemléletében van valami Lev Tolsztojtól is, aki a következőket írta: "... létezik egy világ, amelyben élünk, és létezik egy másik világ, amely által többek és jobbak leszünk az élhető világban." A fiatal szerző könyve üdítő csemege minden korosztálynak. A vélt és valós élet izgalmait ábrázolja különös eredetiséggel, megható őszinteséggel. Jellemzés és befejezés helyett hadd álljon itt egyik kis írása, amely A sír címet viseli: "Ott álltál a sírnál a nép között. Nézted, ahogy a sok ember sír... ahogy te is. Mindenkin fekete ruha volt, és a hideg őszi széltől összehúzta mindenki a kabátját. A kezükben egy-egy szál fehér rózsa szomorkodott. A pap beszélt szép emlékekről, elmondta a lényeges ceremóniába tartozó szöveget is, és felajánlotta, hogy még lehet virágokat dobni a sírba. Nálad is volt egy szál rózsa, így odasétáltál, hogy beledobd. Ahogy belenéztél a gödörbe, nem láttál semmit... üres volt... még."
(Lady Nairi 100 szirom, Underground Kiadó, 2011)
