Gondolkodtam, bevallom sokat gondolkodtam. Aztán vettem a bátorságot, s tisztában léve azzal, hogy jó pár gondolkodásában elvben hasonló oldalon lévő ember meg fog vetni, sőt árulónak kiállt ki, vállaltam, hogy a gondolataimat papírra, illetve klaviatúrába öntöm.
Először is tisztázzunk néhány dolgot. Alapjában jobb oldali, keresztény-konzervatív embernek tartom magam, egy jobb oldali párt tagja vagyok, s örülök annak, hogy nem a Magyar Szocialista Párt vezeti az országot, mivel úgy gondolom, hogy sikertelen volt az elmúlt nyolc év.
Azzal már kevésbé értek egyet, hogy mindenért ők a hibásak, valamint azzal se, hogy a cselekedeteik köztörvényes bűncselekmények voltak, egytől-egyig. Ha kis humort szeretnék belevinni ebbe az írásba, azt mondanám: talán csak fél egyig volt köztörvényes, de háromnegyedkor már minden rendben volt.
Mégis egyre növekvő gyanúval, sőt elégedetlenséggel nézem az elmúlt hetek történéseit. Mit értek ez alatt?
Az országban szinte mindenütt megalakultak az önkormányzatok, rendben lezajlott az alpolgármester választás. Kivéve Esztergomban, Szegeden, Dombóvárott és Százhalombattán. Hát igen, ezekben a városokban nem a jelenlegi kormánypártok jelöltje győzött, de - kivéve városunkat - a FIDESZ többségben van, s hol kisebb, hol nagyobb "balhék" jelentkeztek. Elég csak az esztergomi helyzetre utalnom. Írhatnám azt, hogy semmi gond, hiszen ezek helyi ügyek, majdcsak rájönnek, hogy helyben együtt kell működni, de egyre nagyobb a kétségem abban, hogy a FIDESZ bizonyos személyei, a mi mindent megnyertünk el alapján nem fogja akadályozni az együttműködést, sőt nem fogja akadályozni az adott városok működését. (Természetesen a helyi személyek mindig kivételek!)
Ami miatt mégis klaviatúrát ragadtam, kicsit többről szól, mint a mi mindennapi kis gondjaink, mely akár Esztergomban, akár Szegeden, akár Százhalombattán fenn áll.
Tegnapi napon Lázár úr, a FIDESZ frakcióvezetője egy számomra értelmezhetetlen ötlettel állt elő. Ugye sokan olvastuk, láttuk a televízióban, hogy az Alkotmánybíróság elutasította a 2 millió forint feletti végkielégítésekre szóló törvényt. Ez egyfelől érthető, hiszen a jogalkotásról szóló törvény alapján egyetlen törvény se írhat elő kötelezettséget, visszamenőleg. Ez ugyanúgy működik, mint a Büntető Törvénykönyv. Valakit elítélni csak a bűncselekmény időpontjában érvényes szabályok szerint lehet.
Mit tesz ilyenkor egy jogkövető ember? Nem mintha érintene a 2 millió forint feletti végkielégítés, az éves keresetem nincs annyi, de itt most egy elvről van szó. Moroghatok, dühönghetek, de köteles vagyok elfogadni a rám vonatkozó törvényt. Nem azért mert tetszik, hanem mert az a törvény, s amíg vissza nem vonják, vagy az Alkotmánybíróság meg nem semmisíti érvényes törvény.
Most egy törvényt megsemmisített az Alkotmánybíróság. S az a szomorú, hogy a törvényesség legfőbb őrének tekintett szervezet döntését egy parlamenti párt frakcióvezetője nem elfogadja, hanem - mivel megvan a hatalmuk hozzá - úgy döntöttek, hogy kiüresítik ezt a szervezetet is.
Már nem tudok olyan szervezetet mondani, ahol nem a FIDESZ-hez közelálló személyek vannak. Komolyan. Nem az a baj, hogy ez nem törvényes, mert törvényes. Hanem, hogy valahogy nem elegáns. Nagyon nem elegáns. Sólyom Lászlót hát finoman elküldték, ORTT feloszlatva, az összes Regionális Munkaügyi Központ vezetője kirúgva (köztük a nemzetközileg is mintaprogramokat létrehozó Nyugat-dunántúli is), Állami Számvevőszékben volt FIDESZ-es képviselő az elnök, szinte minden megyei rendőrfőkapitány, katonai vezetők. A nyugdíjpénztár rendszer szétverve, elég álságos szöveggel.
Bocsánatot kérek, hogy ezt mondom: tavasszal én - most szigorúan magamról beszélek - nem egy forradalomra adtam megbízást, nem arra, hogy a jogállam valamennyi keretét szétverjék, hanem arra, hogy rendbe tegyék az országot.
Ismétlem magam: jobb oldali vagyok, s rengeteg eredménynek örülök. De nem elég törvényesnek lenni, annak is kell látszani. Mert egyre többen húzzák fel a szemöldöküket úgy mint én. S az nem jó.
Legalábbis szerintem. (Név és cím a szerkesztőségben.)
