A minap olvastam a Százhalombattai Hírtükörben arról a borzalomról, amit a TEHAG területén tervez a város. Mellesleg, az újság szerint az új logisztikai és kereskedelmi központ megépítéséhez szükséges szabályzatok módosítását a képviselőtestület egyhangúan megszavazta.
A fentieken túl a tervezett új Duna-híd és a Téglagyári-völgyben elképzelt kalandpark a mostani csendes, békés és meghitt városunkat egy hatalmas átmenő és célforgalommal terhelt zajos, nyüzsgő, poros településsé változtatná, ahol csak a multinacionális cégek éreznék jól magukat a magas profitnyereségük miatt. A 18.000 városlakónak az életkörülményei viszont jelentősen romlanának.
Meg kellene már egyszer értenünk, hogy az itt lakók életminősége nem a város bevételétől függ elsősorban, hanem az emberek szellemi, lelki, erkölcsi és kulturális vetületétől. Tudomásul kell vennünk, hogy boldogságunk nem áll arányban az általunk elfogyasztott javakkal. Életünk minőségét kell megjavítani, és ehhez nem új logisztikai és kereskedelmi központ kell. Pláne nem kalandpark, hanem egy élhető, boldog város.
Vegyük már észre, hogy a gazdasági globalizáció a hatalmat egy maroknyi multinacionális és transznacionális tőkés társaság kezébe juttatja, melyeket egyetlen kényszerítő erő mozgat: a rövidtávú pénzügyi nyereségre való törekvés. A gazdasági elit által uralt média pedig tudatosan félrevezet bennünket, mert állandóan arról biztosít, hogy a boldogság útja az egyre céltalanabb és egyre több fogyasztás.
Ugyanakkor a világ csaknem minden országában növekszik a munkanélküliség, fokozódik a társadalmi egyenlőtlenség, szaporodnak az erőszakos bűncselekmények és nő a széteső családok száma. A természeti környezetünk állapota vészesen romlik. Az emberek egyre csalódottabbak, kiábrándultabbak, magányosabbak, mogorvábbak, idegesebbek, szorongóbbak, egyszóval egyre boldogtalanabbak. Nem találják belső békéjüket, örömüket, boldogságukat.
Tehát ez az út nem jó. Egy új utat kell járnunk. A gazdaság globalizációja helyett, azt inkább helyivé kell alakítanunk. Ha a termelést helyi szinten, helyi vállalkozókkal oldjuk meg, akkor majd minden ország csak annyit fogyaszthat, amennyit a saját környezeti erőforrásai elbírnak. A Világbank jelentése szerint jelenleg van ugyanis olyan európai ország, mely 14-szer többet fogyaszt, mint amennyit saját határain belül elő tudna állítani, anélkül, hogy környezetét jelentősen károsítaná. Hogyan csinálja ezt? Úgy, hogy a többi, kevésbé gazdag ország környezetét terheli és lakosait zsákmányolja ki saját állampolgárainak boldogulása érdekében. Ott alulfizetett munkásokkal dolgoztatnak, és valós reális ár alatt szerzik be az újra nem termelődő energiaforrásokat, termőföldeket, erdőket, szolgáltatásokat. Csak így, a mi kárunkon tudnak saját polgáraiknak a megérdemeltnél és a lehetségesnél jóval magasabb életszínvonalat biztosítani.
Mindezen csak úgy tudunk változtatni, ha elkezdünk egy új világot építeni.
Olyan világot, hogy Százhalombatta ne csak pazarlóan gazdag, de boldog város is legyen. Olyan város, melynek lakói megértik, hogy a normál élethez szükséges anyagiakon felül boldogságunk nem áll arányban az elfogyasztott javakkal. Életünk minőségét kell megjavítani. Hogy a város költségvetését ne csak épületekre, utakra és segélyekre fordítsuk, hanem teremtsük meg a feltételét, hogy mindenki saját keresetéből és nyugdíjából tudjon emelt fővel úgy megélni, hogy nem szorul rá szociális juttatásra. Ez a jelenleginél egy sokkal nehezebb, de sokkal előremutatóbb út, mely megadja az emberi méltóság és önbecsülés semmivel össze nem hasonlítható érzését. Ez nehezebb, mint pénzben, létesítményekben és szolgáltatásokban gondolkodni, de csak ez az út vezet el egy emberibb világba, melynek alapjait most kell leraknunk.
Ehhez helyi hitelszövetkezetet, bankot kell nyitnunk, mely városunk önkormányzatának, civil szervezeteinek és polgárainak tulajdonában van. Ez a lakosság képviselőinek döntései alapján finanszírozza a családi vállalkozásokat, szövetkezeteket és a százhalombattaiak egyéb termelő és szolgáltató közösségeit. A városi önkormányzat milliárdjai sem hagyhatják el Százhalombatta határát, és a jelen mellet a jövő szolgálatában is állnak majd. Így ez az összeg döntően a helyi közösségeket és a közösség tagjait virágoztatja föl.
Ekkor egyre több időnk és energiánk marad az emberi kapcsolatokra, hisz ezek át meg átszövik majd életünket. Ha a százhalombattaiak termelő és szolgáltató közösségei kialakulnak – melyeknek tagjai a fogyasztási javakat és szolgáltatásokat is helyben szerzik be – akkor egy jobb minőségű tartalmas és boldog élet útját járjuk. Ahol van idő beszélgetésre, az emberi kapcsolatok ápolására, ahol odafigyelünk egymásra, és szerető gondoskodással fordulunk a gyermekek és idősek, valamint az elesettek fele. Ahol szabad teret kap az alkotó munka, és egyre többen hódolnak a művészetek egy-egy ágának vagy a sportnak. Igen, és ez a példa majd terjedni fog városról falura, régióról régióra.
Ehhez kapcsolódó másik nagy tervem, hogy a "téglagyári völgyben" egy Európa-hírű kutatóközpontot hozzunk létre, mely a megújuló erőforrások és anyagok kutatóhálózatának lesz a központja. Ennek szellemi és anyagi kisugárzása fel fogja virágoztatni Százhalombattát.
Elsősorban városunk alkotó kedvű, vállalkozó fiataljainak ad lehetőséget, hogy az ipari parkunkban megvalósítsák és üzemeltessék a kutatások, fejlesztések eredményeként létrejövő termelő egységeket. Másrészt új munkahelyeket teremt és a legkülönbözőbb szolgáltatásokat fogják majd igényelni az itt dolgozó kutatók és oktatók.
Természetesen fontos, hogy árnyat és oxigént adó fákat ültessünk és sok minden mással tegyük szebbé, kultúráltabbá környezetünket és életünket, de a legfontosabb, hogy egy élhető, boldog és vidám várost építsünk magunknak, gyermekeinknek és unokáinknak, ahol a különböző nemzetiségű és vallású emberek saját kultúrájukkal, nyelvükkel, hagyományaikkal gazdagítják, színesítik és teszik értékesebbé Százhalombatta közösségét.
Igen. Az igazán fontos történéseknek a fejünkben és a szívünkben kell lejátszódnia.
