Jelszavak és ígéretek helyett hadd kezdjem egy vallomással: számomra az Óvárost az itt élők jelentik. Csak együtt tudom elképzelni a Duna-partot, a halmokat, a téglagyárat, az ódon utcákat azokkal, akik itt éltek és itt élnek. Mint annyian, akkor érzem magam otthon, ha hallom a templomunk harangját, ha látom, ahogy Tököl felől a Duna felett feljön a Nap.
Az évek során, ha közeledtek a választások, annyi mindent hallottunk, ígéreteket és ötleteket, és alig telt el a képviselőválasztást követően néhány hónap, évekre elfeledkeznek rólunk. Nem fejezték be a csapadékvíz-elvezető rendszert, nem épült meg a dunai gát, nem valósult meg az Óvárost Dunafüreddel összekötő út, gaz lepi és felelőtlen "vállalkozók" hordják szét a téglagyári völgy még megmaradt értékeit. Tovább romlott az Óvárosban a kereskedelmi és szolgáltatói ellátás, miközben egy 21. századi új városrész épül a halmok alatt, nincsenek sem közterek, sem egyszerűsített kényelmi ellátás.
Kedvezményes helyiségbérlettel, adójóváírással egyetlen munkahelyet sem teremtettek az elmúlt 8 évben Óvárosba települő vállalkozók. A bolt zárva, a vállalkozók veszteséggel küszködnek.
Az Óvárosban megállt az idő. Pedig büszkék lehetnénk történelmünkre, hagyományainkra, görögkeleti szerb közösségünkre.
Annyi év után a munkát újra kell kezdeni: legyen végre olyan képviselője Óvárosnak, aki gazdája és szolgálója is a területnek. Nyitott füllel és szemmel jár, néha apró-cseprő, sok bosszúságot okozó, pénzbe sem kerülő dolgoktól (egy egyszerű csőtörés elhárítása, gazmentesítés, fűkaszálás, út- és köztérkarbantartás, stb.) olyan több évre szóló programalkotásig, mint szolgáltatóház az üres ABC-ben, posta, gyógyszertár, bankautomata, érdemi és nem statisztikai idegenforgalmi terv, hogy a ma már 3000 lakosú, a városnak nevet adó halmok körül fekvő városrész visszakapja történelmi rangját.
Be kell kapcsolódnunk az unióval közös Duna-partfejlesztési programba. Gyermekeink számára a bölcsődei, óvodai férőhelyeket végre fel kell építeni. Meg kell teremteni, ha kell, területek átminősítésével Óváros egyre növekvő bővülési igényének feltételeit.
Itt az idő, nincs tovább mire várni! Nyolc év talán elég volt, hogy az óvárosiak megtanulják a leckét, hogy sem pártkatonákra, sem frakciószökevényekre nem bízhatják jövőjüket.
Legyen újra mindannyiunk otthona az Óváros! Rajtam nem fog múlni!
Klimsa Arthúr
független képviselőjelölt
Óváros, 8. sz. vk.
