A Hangadók Közhasznú Alapítvány tagjai május végén 400 ezer forintnyi könyvadományt adott a Kelet-Bánsági Ótelek iskolájának.
Ótelek egy kicsiny magyar település Románia területén, Szegedtől megközelítőleg 60 km-re. 2005 áprilisában ismertünk meg az ottani lakosokat, amikor a Temes, amely a falutól több mint húsz kilométerre van, egy gátszakadás miatt elöntötte a települést, s a házak nagy része összedőlt, vagy megsérült. Akkor a Katolikus Karitász önkénteseként két hetet tölthettem a faluban, segíthettem az újrakezdésben, amit nehezített, hogy Ótelek nem volt önálló település, a kb. 20 km-re lévő Újvárhoz tartozott.
Amikor kinn voltunk, a helyi lakosok igazi szeretettel és barátsággal fogadtak bennünket, s a kapcsolat azóta is megmaradt. Ezért örültünk, amikor alapítványunk a Magyar Jóléti Közhasznú Alapítvány pályázatán 400 ezer forintnyi könyvet nyert azzal a céllal, hogy azt örökös letétbe helyezhetjük Óteleken.
Sokkal többet kaptunk, mint amit vinni tudtunk. Azt a vendégszeretetet, azt a rengeteg baráti mosolyt, finom étket pénzben nem lehetett kifejezni. Elmondhatom: hazamentünk.
Fejlődő, feltámadt falu lett a romos Ótelek helyén. Olyan dolgok, amelyek nekünk szinte természetesek, ott most indulnak, de elindultak. Az utakon murvakő van, jóval kisebb a sár, mint volt. Épp most húzzák be a faluba a vezetékes vizet, utána elindul a szennyvízprogram, a házakat mindenki építi, szépíti.
Amikor kinn dolgoztunk, román szó szinte el sem hangzott, ma már több mint száz román nyelvű lakosa van a falunak. De van még magyar iskolája, magyarul miséznek, köszönnek. Talán - reményünk szerint - ez a könyvadomány tud abban segíteni, hogy a Bánság eme eldugott szegletében sokáig magyarul olvassanak.
Különösen azért is érezzük fontosnak a támogatást, mert az új önkormányzat terve, hogy árva magyar gyerekeket szeretne a faluban elhelyezni, így biztosítva azt, hogy ne csak az öregek beszéljenek magyarul.
Alapítványunk továbbra is szeretné támogatni Óteleket, ezért - ha minden sikerül - szeptemberben egy kisteherautónyi adományt (bútor, ruhanemű, könyvek, stb.) viszünk oda. Kötelesek vagyunk erre, hiszen - ahogy mondták is nekünk - haza megyünk. S boldogan tesszük.
Dudás Róbert Gyula,
a Hangadók Közhasznú Alapítvány titkára
