Vitéz Horváth László felidézte, hogy az 1924. XIV. törvény iktatta be nemzeti ünnepeink sorába a Hősök Napját, a II. világháború után eltörölték a májusvégi megemlékezést, majd a Magyar Köztársaság Országgyűlése 2001-ben ismét törvénybe iktatta.

Dr. Aradszki András országgyűlési képviselő kiemelte: azokra emlékezünk ezen a napon, akik az Árpád-kortól a tatárjáráson, a törökdúláson, a forradalmakon és szabadságharcokon, a háborúkon keresztül napjainkig védték és védik az országot a külső ellenségtől. Manapság – mondta – az értékek válságáról beszélnek, pedig nem az emberi értékek vannak válságban, hanem az ember hozzájuk való viszonya. Azok pedig, akik így gondolkoznak, az erényeket, a szavahihetőséget, a hűséget, az állhatatosságot sem igazán ismerhetik. Ezért kell a megalkuvást nem ismerő, hősies férfiak és asszonyok, a vesztes és győztes csatákban elesett katonák példáját felmutatni. De hősök azok a névtelenek is, aki az igaz emberi életet vállalják. És azok is, akik a megbocsájtás, a béke jobbját tudják nyújtani az ellenük fordulónak, akik békét tudnak teremteni önmagukban, és mert az egyén csak a társadalomban boldogulhat, az is hős, aki a közösségért, a nemzetéért cselekszik.

Az ünnepi beszéd után elhangzott a Himnusz, majd a megemlékezők elhelyezték az emlékmű előtt a kegyelet koszorúit, virágait. A Szózat, majd a Székely Himnusz zárta az ünnepséget.