Szeretem a természetet. Egymagam szoktam sétálni. Szombat reggel így is kezdtem a napot a szokásos hétvégei kerti munka előtt. Ahogy a Csónakázó-tó környékére értem, szemem elé tárult a természet csodájának nem nevezhető látvány. Mobil vécék feküdtek eldőlve a parton, ahogy a zsenge szárú kőrisfa is meghajolt az erőszak alatt.
Ez az, amit minden év áprilistól szeptember végéig eredményként könyvelhet el a Csónakázó-tó környéke, különösen a hétvégei időszakban.
A vízben úszkáló boros-, pálinkás- és műanyagpalackok látványától szinte most is érzem a "mámor gyönyörét", becsukom a szemem, beleszívok a meleg szélbe, s ni csak! Egyre erősödő és közelebbről jövő furcsa zajt hallok. Kinyitom a szemem, és mit látok?! Bevásárlóközpontból származó nejlon szatyrok sokasságát. Lehajolok, felveszem, elviszem az első kukáig, pontosabban, csak vinném. A fa szemetes tartó a vízben úszik. Tovább megyek, hátha találok másikat, de az meg a tűz áldozatául esett. Így nem maradt más hátra, zsebre tettem a zacskókat, és elindultam velük haza.
Megkezdem a hétvégei szokásos kerti munkámat, de az agyam csak pörög tovább. Visszatérek a tóhoz, hogy helyére állítsam a felborított mobil illemhelyeket, az oldalára állított gyerek házikót, hogy kihúzzam a vízből a szemetes edényt, hogy a maradék szemetet és sörös üvegeket összeszedjem, de meglepetésemre azt látom, hogy valaki megelőzött! A kialakított sütőhely mellett egy család apraja-nagyja serénykedik. Talán ők raktak rendet. A tűz fölött bogrács lóg, illata fantasztikus. Játszadoznak, hancúroznak, napoznak, jó nézni őket. De tudom, hogy az esti órákban ismét olyan fiatalok gyülekeznek majd, akik a jól ismert dunafüredi kereskedelmi egység szatyraival, sörös- borospalackokkal borítják el a füvet és a vizet. Vasárnap reggel megint a szomorú képek fogadnak.
S hogy ki, vagy kik lehetnek az elkövetők? Találtam valamit! Egy diákigazolványt tömegközlekedési havi bérlettel együtt.
Szóval, Kedves Ifjúság! A tetteknek igenis van súlya! Ne gondoljátok, hogy következmények nélkül tehetitek tönkre a környezetüket.
Egy dunafüredi lakó
