Nagycsoportos vagyok a Pitypangos Óvoda Margaréta csoportjában. Sőt már 4. éve járok ide. Képzeljétek! Mostanra megtanultunk az utcán szépen, párosával a járda belső oldalán sétálni, a zebrán átmenni, megfigyeltük a közlekedési lámpát, az autókat, táblákat és többször is utaztunk autóbusszal, helyi és különjárattal is.
De most vonatra szálltunk! Pirosra! Nagyon készültünk az utazásra, a vasút minden csínját-bínját áttanulmányoztuk: a vonatok fajtáit, az ott dolgozókat, a síneket, a váltókat, a jegylyukasztót és a menetrendet. Szóval hátizsák fel, és indulás! Vigyáztak ránk az óvó nénik és két anyuka is elkísért bennünket. Hiszen, ha már utazunk, sem a kicsiket, sem a középsősöket nem hagytuk itthon! Jegyet váltottunk, és amikor a kanyarban megpillantottuk a vonatot, sikítottunk örömünkben, hiszen néhányan életükben először szálltak vonatra. Beszélgettünk az utasokkal, a kalauzzal és egészen Budafok-Hárosig utaztunk. Ott tízóraiztunk, játszottunk, integettünk az állomáson áthaladó vonatoknak és hamarosan újra mi is felszállhattunk a piros csodára. Fáradtan érkeztünk haza, de felejthetetlen volt a délelőtt.
Azon gondolkodom, ha még 1 évet óvodás maradhatnék valahogyan, lehet, hogy hajókázni is eljutnánk?
Pitypangos Óvoda
