Egyik legaktívabb kortárs szerzőnőnk legújabb novella-gyűjteménye jelenünk mozaikja átitatva Tóth Krisztina figyelmes, kritikus, de azért gyengéd és szeretetteljes látásmódjával. Naplószerűen ír a budapesti utcákon, a Balatonnál vagy bárhol és bármikor átélt találkozásokról, történésekről. Hajléktalanok, égből hulló labdák, halott kisiparos és házi kedvencek sora - a világ megannyi apró részlete, amik mellett a hétköznapokon átrobogva csak egy-egy villanásra időzünk el, ha egyáltalán. Helyettünk áll meg Tóth Krisztina, továbbgondol és elvonatkoztat, megcsavar és kisimít, hogy apró kis esetekből örök érvényű tanulságot, előremutató igazságot, vagy legalább egy szórakoztató szösszenetet kanyarintson. A kötet ötször tíz írása egyszerre bagatell és sírásra vagy nevetésre (néha nehéz eldönteni) indító, mély bölcselet. Finom érzékkel tart egyensúlyt a cinizmus és részvét, a rácsodálkozás és az abszurd között - beszippant az az egyedülálló megközelítés, hogy a világot szemléli.

A Hazaviszlek, jó? egyébként női könyv nem csak nőknek. Vitathatatlanul átütnek az írásokon a különböző női szerepek. Egyszer csajos, máskor anyás, a harmadikban asszonyos, aki érzékenyen, öntudatosan, felelősséggel éli meg a mindennapokat. De ugyanakkor mindig "tóthkrisztás" is, akit képes egy apróság - egy elhullajtott gyerekfog, vagy egy "homokakvárium" - úgy beindítani, hogy abból valami új és lényeges kerekedik ki. Írásai bölcsek és tanulságosak, szellemesek és szórakoztatók.