A szeptember az új ruhák és új cipők hónapja, mert a nyár végén derül ki minden családban, hogy a gyerekek kinőtték a régit. A régi barátok ismételt felfedezésének hónapja, mert a nyári szünidő alatt eltávolodtak egymástól a messzebb lakó, vagy a rokonoknál nyaraló iskolatársak, akik most ismét egymásra találnak. A nagy kiadások hónapja, mert szeptemberben kell befizetni a zeneiskolát, a tánciskolát, a sportiskolát, az első félévi osztálypénzt, megvenni a nem kötelező, de ajánlott könyveket, munkafüzeteket.

A szeptember a szorongások hónapja. A kis elsősök most merészkednek be először a betűk és számok rengetegébe, az ötödikesek átlépték a felső tagozat küszöbét, a nyolcadikosok az utolsó, meghatározó esztendőt kezdik meg az általános iskolában, mert ennek az évnek az eredményei döntik el további sorsukat. A középiskolát most kezdők új közösséggel, új életformával ismerkednek, az érettségi előtt állók az első igazi megmérettetésre készülnek, akik pedig abban a szerencsés helyzetben vannak, hogy felvételt nyertek valamelyik felsőoktatási intézménybe, már azt a szakmát tanulják, amelyet talán egész életükben gyakorolnak majd.

A szeptember a rend hónapja. A nyár kötetlensége után ismét hozzá kell szokni a korai felkeléshez, a délután okos megszervezéséhez, hogy jusson idő a tanulásra, de ne szoruljanak háttérbe az iskolán kívüli tevékenységek sem: be kell osztani az időt, és be is kell tartani a napirendet, úgy alakítani a programokat, hogy minden beleférjen. A sokoldalú, sokféle dolog iránt érdeklődő gyerekeknek be kell látniuk, hogy nem lehetnek ott mindenütt, a visszahúzódóknak pedig erőt kell venniük magukon és választaniuk valamilyen iskolán kívüli elfoglaltságot, mert nem maradhatnak ki mindenből.

A szeptember a kezdet hónapja. Minden tanév új lehetőségeket kínál, tiszta lapot, amelyet jól és rosszul lehet teleírni év végéig, de szeptemberben még minden gyerek számára adott a lehetőség, hogy csodát tegyen, kijavítsa az előző évi rossz jegyeit és akár a legjobbak közé kerüljön.
A szeptember a fogadkozások ideje is. A még lapozatlan könyvek, szűz füzetek azt sugallják, hogy bármi lehetséges: a kistermetűek megnőhetnek év végéig, az utolsókból pedig elsők válhatnak. A legtöbb diák elhatározza ilyenkor, hogy a most kezdődő tanév más lesz, mint a többi, jobban figyel, többet tanul, kitartóbban dolgozik, mint tavaly vagy tavalyelőtt, és megmutatja, hogy többre képes. Ehhez nemcsak a tanítványok kitartása szükséges, hanem a pedagógusok támogatása is: ne szegjék a gyerekek kedvét azzal, hogy már szeptemberben szigorúan leosztályozzák a múlt évi tudást számon kérő felmérő dolgozatokat! Adjanak esélyt a látszólag esélyteleneknek is!