Az őrzők azért vannak, hogy vigyázzanak. Semmi kétség, őrizni kell a pénzintézeteket, mert vannak rossz szándékú emberek, akiket olyannyira ingerel a pénz, hogy még a bűncselekményektől sem riadnak vissza. A kamera, a biztonsági őr jelenléte féken tartja őket. Szükség van az áruházi őrökre is, mert akadnak, akik számára a polcokra kitett, hozzáférhető, megfogható árucikkek leküzdhetetlen kísértést jelentenek. Kell a rendőr az utcára, mert ha nem lenne, mindenki kénye-kedve szerint közlekedne, és akinek úgy tetszene, feltörné mások otthonát, hogy összepakolja az értékeket, és magával vigye. Nélkülözhetetlen alkalmazott az építkezéseken az éjjeliőr, mert ha senki sem tartaná szemmel a beépítésre váró anyagokat, azok nagy része virradóra eltűnne.
Őrizni kell az objektumokat is: a középületeket riasztó védi az illetéktelenektől, van, ahol huszonnégy órás szolgálatban biztonsági őrök váltják egymást. Ilyen a világ, ma már nem elég, ha bezárjuk az ajtót.
Városunkban még az egykori téglagyárat is vigyázzák. Valószínűleg elsősorban a biztonságra kell felügyelni, megakadályozni, hogy a kíváncsiskodók bemenjenek az omladozó épületbe, hiszen az bármikor összedőlhet, és maga alá temetheti a bent nézelődőt. Figyelni kell arra is, nehogy valaki önhatalmúlag bontani kezdje a falakat, mondván, halálos vétek pusztulni hagyni a jó kis téglákat.
Az őr roppant alapos. Nemrég egy televíziós stábot akadályozott meg abban, hogy filmre vegyék a téglagyári romokat. Pedig nem akartak bemenni a pusztuló épületbe, nem volt olyan szándékuk, hogy akár csak egy fél téglát is magukkal vigyenek, és nem kezdtek rombolásba a jobb képi hatás elérése érdekében. Mindössze azt szerették volna, hogy látványában megmutassák az egykori gyárat, és elmondják róla, mikor épült, miért volt jelentős akkoriban ez a ma már ipartörténeti emlék. Az őrző azonban ezt nem nézte jó szemmel. Nem úgy van az, hogy csak úgy képeket készítünk valamiről, ami nem is a miénk! Engedély kell hozzá, punktum.
Kinek lenne bátorsága szembeszállni egy hivatalos személlyel? Vitatkozni, netán kötekedni vele, esetleg megkockáztatni, hogy a hozzájárulása nélkül mégiscsak elkészüljenek azok a képek? Beláthatatlan következményekkel járna az efféle engedetlenség. Mi egyebet tehet egy törvénytisztelő ember, mint hogy eláll a szándékától?
Az eset sajnos nem egyedülálló. Egy másik őr egy másik helyen azt akadályozta meg, hogy egy emléktábláról készüljön felvétel. Nem érdekelte, hogy a tábla az általa felvigyázott épület külső falán látható, és az sem, hogy akit távozásra szólított fel, annak a személynek a közvetlen leszármazottja, akinek a tábla emléket állít.
Az őrző feladata, hogy vigyázzon a vagyonra, a biztonságra. Talán más feladattal nem bízták meg, csak ő hiszi úgy, hogy hatásköre már-már végtelen: a látványt és mások gondolatait is felügyelnie kell.
Őrizni kell az objektumokat is: a középületeket riasztó védi az illetéktelenektől, van, ahol huszonnégy órás szolgálatban biztonsági őrök váltják egymást. Ilyen a világ, ma már nem elég, ha bezárjuk az ajtót.
Városunkban még az egykori téglagyárat is vigyázzák. Valószínűleg elsősorban a biztonságra kell felügyelni, megakadályozni, hogy a kíváncsiskodók bemenjenek az omladozó épületbe, hiszen az bármikor összedőlhet, és maga alá temetheti a bent nézelődőt. Figyelni kell arra is, nehogy valaki önhatalmúlag bontani kezdje a falakat, mondván, halálos vétek pusztulni hagyni a jó kis téglákat.
Az őr roppant alapos. Nemrég egy televíziós stábot akadályozott meg abban, hogy filmre vegyék a téglagyári romokat. Pedig nem akartak bemenni a pusztuló épületbe, nem volt olyan szándékuk, hogy akár csak egy fél téglát is magukkal vigyenek, és nem kezdtek rombolásba a jobb képi hatás elérése érdekében. Mindössze azt szerették volna, hogy látványában megmutassák az egykori gyárat, és elmondják róla, mikor épült, miért volt jelentős akkoriban ez a ma már ipartörténeti emlék. Az őrző azonban ezt nem nézte jó szemmel. Nem úgy van az, hogy csak úgy képeket készítünk valamiről, ami nem is a miénk! Engedély kell hozzá, punktum.
Kinek lenne bátorsága szembeszállni egy hivatalos személlyel? Vitatkozni, netán kötekedni vele, esetleg megkockáztatni, hogy a hozzájárulása nélkül mégiscsak elkészüljenek azok a képek? Beláthatatlan következményekkel járna az efféle engedetlenség. Mi egyebet tehet egy törvénytisztelő ember, mint hogy eláll a szándékától?
Az eset sajnos nem egyedülálló. Egy másik őr egy másik helyen azt akadályozta meg, hogy egy emléktábláról készüljön felvétel. Nem érdekelte, hogy a tábla az általa felvigyázott épület külső falán látható, és az sem, hogy akit távozásra szólított fel, annak a személynek a közvetlen leszármazottja, akinek a tábla emléket állít.
Az őrző feladata, hogy vigyázzon a vagyonra, a biztonságra. Talán más feladattal nem bízták meg, csak ő hiszi úgy, hogy hatásköre már-már végtelen: a látványt és mások gondolatait is felügyelnie kell.
