Sok baj van a kutyatulajdonosokkal. Egyrészt azért, mert nem tartják a kutyáikat pórázon, másodszor azért, mert ha pórázon is tartják, nem takarítják fel utánuk az utat.
Pedig ez az EU-ban úgy szokás. Már évekkel ezelőtt Hágában tapasztaltam, hogy az utcákon kis homokozó van, a homokba szúrva egy kis tábla, rajta egy guggoló kutya. Félre nem érhető módon jelezve, hogy a kutyák itt végezzék el nagydolgukat. Aztán évekkel később azt láttam, hogy egy kis lapáttal és műanyag zacskóval felfegyverkezve ment a gazdi a kutyus után. Sőt! Bécsben tanúja voltam, amikor egy kutya levizelte a ház falát, egy hölgy rögtön szóvá tette ezt a visszásságot a gazdinak. Elég keményen. Szóval ez az EU-ban természetes.
Százhalombattán nem. Hallottam, hogy amikor a közterület-felügyelő ezt szóvá tette, a kutya gazdája válogatott sértő szavakkal reagált. Méghogy ő tisztogassa a kutya után az utat? A közterület-felügyelő ezentúl éppen a másik oldalára fordította a fejét, nehogy valamit is észrevegyen.
Mindenesetre megfogalmaztam magamban, hogy akit először meglátok zacskóval és lapátkával, azt érdemesnek tartanám a Környezetvédelmi Díjra. Ez most megtörtént.
Megyek a Damjanich úton, előttem egy férfi, egy nő és egy fehér kiskutya. A füves részen egyszer csak megemelte a kutya a hátsó lábát. Most jött a csoda. A hölgy elővette a kis zacskót, és belekotorta a kiskutya produktumát. Azt hittem, nem jól látok. Utánuk siettem, és nem voltam rest, megkérdeztem, hogy is van ez? A hölgy készségesen válaszolt: Mi már hosszú ideje így szoktuk.
A hölgy nem hatalmazott fel arra, hogy nevét megemlítsem, így ez titokban marad.
Meggyőződésem, hogy Környezetvédelmi Díjra érdemes. Számomra legalábbis ő az első, aki az utcát kutyája után rendbe tette. Tette mindezt azzal a tudattal, hogy a többség kineveti. Ezt is vállalta.
Emelkedett gondolkodásáért, ha már díjban nem is részesíthetem, fogadja őszinte nagyrabecsülésemet!
