Mindezt B. úr elmondásából tudjuk, aki az utóbbi napokban szélmalomharcot vív a Hivatallal szemben. Követeli a korábbi időpontot, de azt a választ kapja, hogy a kérés teljesítése lehetetlen. Szigorú rend uralkodik a postán, ezt ne-künk, akik a szolgáltatásokat igénybe vesszük, meg kell értenünk. Persze ha nem érjük meg, az se nagy baj, mert úgysincs más választásunk, mint hogy tudomásul vegyük a döntést.

B. úr eddig huszadika körül vehette át a nyugdíját, ehhez igazította a pénz-függő kötelezettségeit, a vele kapcsolatban álló szolgáltatók tudomásul vet-ték, hogy huszonharmadikán fizeti be a számlákat, most azonban veszélybe került a viszony felhőtlensége. A korábbiakhoz képest egy héttel később áll pénz a jövőben B. úr házához, tehát csak egy héttel később fizetheti be a tele-fonszámlát, a szemétdíjat, a fűtést, a vizet, és az esetleges kölcsöntartozásait. Ennek a legtöbb esetben következményei vannak: a késedelmes befizetés után büntetőkamatot számítanak fel, amelyet természetesen nem annak kell kifizet-nie, aki elcsúsztatta a nyugdíjkifizetést, hanem annak, aki később kapja kéz-hez és tökéletesen vétlen a dologban.

A Hivatal persze ellátta jótanácsokkal B. urat: nyisson folyószámlát, amely-nek ezernyi előnye van, például az, hogy nem kell sorba állnia a nyugdíjáért, hanem minden hónap tizenkettedik napján ráteszik azt a számlájára. Onnan pedig bármikor leveheti, kártyával vagy anélkül, egyben vagy részletekben, kedve szerint.
Csakhogy B. úr makacs ember. Ne akarják rákényszeríteni olyan megoldások-ra, amelyeket ő nem tart szerencsésnek. Nem kedveli a bankjegykímélő eljá-rásokat, és nem látja be, miért fizessen azért, mert egy folyószámlán kezelik a pénzét, holott ő erre egyáltalán nem vágyott.

Ragaszkodik a készpénzes nyug-díjkifizetéshez, és követeli vissza a régi időpontját. Emellett azért van haj-landósága a kompromisszumra is: mint mondja, legalább annyit megtehettek volna, hogy hivatalos levélben közlik vele a tényt, miszerint a változtatás el-kerülhetetlen. Ezzel az irattal meggyőzhetné azokat a szolgáltatókat, akiknek fizetnie kell, hogy legyenek türelemmel, fog fizetni, de később, mert ő maga is később jut a pénzéhez.

B. úr nem adja fel. Meggyőződése, hogy igaza van, és igazának tudatában kész akár a végsőkig elmenni. Megkeresi az országgyűlési képviselőt, a mi-nisztert, és nem nyugszik addig, amíg el nem éri a célját. Akár azt, hogy is-mét huszadika körül kapja meg a nyugdíját, akár azt, hogy írjanak neki végre egy udvarias levelet, és ne csak egy módosított nyugdíjfizetési naptár bedobá-sával értesítsék a változásról.