Bogdán Tibor és családja ezen a nyáron Erdélybe utazott. Úgy döntöttek, hogy felkeresik az ezeréves határt, mert – mint mondják – azt mindenkinek látnia kellene. A családfőnek személyes kötődése is van, hiszen édesanyja révén bukovinai székely származású.
- Gyönyörű vidékeken utaztunk keresztül – mondja Bogdán Tibor. – Leírha-tatlan szépségűek a hegyek, az erdők, csodálatos tájakat nézhettünk meg. Gyimesbükkön található az ezeréves határt jelző emlékmű, amely a magyar koronát formázza. Miután eltöltöttünk ott egy kis időt, úgy gondoltuk, kicsit továbbmegyünk, megnézzük, mi van a hegyen túl. Alig egy kilométerrel odébb megdöbbentő kép fogadott bennünket: a következő faluból nem sokkal korábban vonult le az árvíz, az ottaniak megkezdték a helyreállítást.

- Mekkora pusztítást végzett a víz?
- Döbbenetes volt látni, hogy az a patak, amely akkor már csak 15-20 méter széles volt, mindkét part irányába száz-száz méterre kilépett a medréből. Az áradat mindent magával sodort, ami az útjába került. A vasúti sínek alól el-tűnt a töltés, a faluban mindenütt hordalékok, a legtöbb házban ablakmagas-ságig állt az iszap.
- Mit láttak az ottani embereken? Hogyan viselték a csapást?
- Amikor ott jártunk, már higgadtak voltak, mindenki dolgozott, azon igye-keztek, hogy minél előbb helyreállítsák a rendet. Azt, hogy mi játszódott le bennük, azt nem tudom, de el lehet képzelni, mit éreztek, hiszen mindenüket elsodorta az özönvíz. Láthatóan korábban sem éltek fényes körülmények kö-zött, az árvíz következtében pedig végképp semmijük sem maradt.
- Önök mit éreztek, amikor szembesültek a tragédiával?

- Tehetetlenséget. Jó lett volna, ha tudunk segíteni valamiben, de nem volt rá lehetőségünk. Nem tehettünk semmi mást, csak lefényképeztük a falut, és el-hoztuk a hírét az eseményeknek. Jó lenne, ha az emberek ilyen helyzetben összefognának és segítenének a bajba jutottakon.
- Nekem az jutott eszembe – teszi hozzá Bogdán Tiborné -, hogy mennyi nél-külözhető apróságunk van otthon, és mennyire örülnének azok az emberek, ha odaadhatnánk nekik. Aki mindenét elvesztette, a legkisebb segítség is nagyon sokat jelent számára.

Százhalombattán a Sérültekért Alapítvány kezdeményezett gyűjtést. A szovátai árvaotthon és napközik számára várnak adományokat – eddig első-sorban ruhaneműt ajánlottak fel a battaiak, a továbbiakban inkább iskolai fel-szereléseket – ceruzát, tollat, festéket, ecsetet, játékokat és könyveket) vár-nak. A Magyar Vöröskereszt elsősorban pénzadományokat gyűjt a romániai árvízkárosultak megsegítésére, a felajánlásokat az alábbi csekkszámlaszámra lehet befizetni:
MKB Rt. 10300002-20329725-71933285