Az év első könyvajánlójában az irodalomtörténet első regényét szeretném megszerettetni az Olvasóval. Bár egyes források szerint születtek korábban is hasonlóan regényes alkotások, a "Gendzsi szerelmei" elvitathatatlanul a legelső monumentális szerelmi és családregény, óriási irodalmi teljesítmény, amelyet a Heian-korszak csúcsán, a 11. század elején egy japán nemes hölgy, Muraszaki Sikibu írt.

Gendzsi, a japán császár "nem hivatalos" viszonyából született fia szemet kápráztatóan gyönyörű, nemes lelkű, művelt, kifinomult férfi. Ahol megjelenik, felizzik körülötte a levegő, a hölgyek elalélnak és elpirulnak jöttére, de előfordul, hogy érett férfiaknak, hegyi bölcseknek szökik könny a szemükbe a ragyogó személyiség láttán. Tiszta fényén mit sem változtat számtalan titkos viszonya, amelyekbe hivatalos házasságával a háttérben újra és újra belekeveredik. A történetek az ő szerelmi életén keresztül mutatják be a korabeli udvari nemesség szokásait, életét. Az udvari etikett részletes ábrázolása miatt a regény később az illem fontos útmutatója volt a japán arisztokrácia köreiben.

De mindenféle tényeken és érdekességeken túl a regény legfőbb ékessége a stílusa. A mondatok, mint a selyemszálak, történetté szövődnek, amit kétsoros versek díszítenek. A waka, a Heian-korban kialakult versforma a korabeli kommunikáció legfőbb hordozója volt. Tömören és szigorúan rím nélkül közvetít bánatot, csodálatot, titkos érzelmet. Egy szellemes sorpár, amely szép kalligráfiával íródott, sokkal többet fényesített egy japán udvarhölgyön, mint bármilyen selyemköntös vagy aranyhímzés. A tekercsekre festett verseket nemegyszer valamilyen ághoz, virághoz vagy madártollhoz erősítve juttatták el egymásnak. Muraszaki udvarhölgy meséjében számtalan helyen ékesítik az élő párbeszédet.

A Gendzsi regénye szerelmi csalárdságról, udvari intrikákról szól, mégis finom és elegáns minden mondata. "Kár lett volna nem időzni ott, ahol ennyire otthonosan érzi magát a hold..."