Százhalombattán az első közterület-felügyelő csapat 1988-ban alakult, négy fővel. Jelenleg négy kétfős brigád vág neki nap mint nap az utcáknak, hogy rendet rakjanak mindannyiunk „otthonában”, a közterületen.

Reggelente, míg az éppen szolgálatos felügyelők kávéznak, beszélgetnek, csoportvezetőjük – Majerszky János – az Intézmény- és Társaság-felügyeleti Irodán kezdi a napot. Itt gyűjtik csokorba a városlakók panaszait, bejelentéseit. Ezzel a csokorral érkezik vissza kollégáihoz a fiatal kora ellenére is szigorúnak tűnő főnök. Ő állítja össze az úgynevezett „járattervet”, mely három hónapra rögzíti a beosztást. Az eligazgatást követően formaruhával, fényképezőgéppel, jegyzettömbbel és büntetőcédulákkal felszerelkezve indul a „portya”. Három pár délelőtt, egy pedig estig látja el az ügyeletet.

Hatáskörük elsősorban a „tárgyi” rendezetlenségekre vonatkozik. Egyéb tekintetben együttműködnek a polgárőrökkel, illetve a rendőrökkel. Előbbi tőlük teljesen független civil szerveződés, utóbbival viszont közel hasonló hatósági és eljárási jogokkal rendelkeznek. Míg a rendőrség felé jár némi félsz és tisztelet, addig a közterület-felügyelőket nem szívesen, vagy egyáltalán nem veszik komolyan a szabálysértők. Pedig számtalan lopott gépkocsi éppen az ő munkájuk nyomán talál vissza gazdájához. Munkájuk része, hogy összeírják a közterületen csúfoskodó, lejárt műszaki engedélyű roncsautókat is, mely probléma a rendőrség és az önkormányzat további intézkedésével a városért aggódók számára kedvező megoldásra lel. Érdemes nem rutinból jönni-menni-megállni az „otthonunknak” tekintett utcákon. Részben a város közepén zajló nagyszabású építkezés, részben néhány újonnan kihelyezett közlekedési tábla miatt. Pl. néhány helyről a szabálytalanul parkoló autókat újabban már elszállíttathatják! A közterület-felügyelők ellenőrzik a mozgáskorlátozottak számára fenntartott parkolót igénybevevő autókat is. Nem elég a matrica, a feljogosító igazolványra is szükség van, mégpedig jól látható helyen, a szélvédő mögött. Egy rossz helyen parkoló autó tulajdonosa – meglátva a kollegák közeledését – arcán győztes mosollyal gyorsan odébbáll. Örömében mindannyian osztozunk. Találkoztunk olyan autóval, melynek szélvédőjét körbe-körbe különféle behajtásra, parkolásra felhatalmazó matricák tömege díszítette. Mégis sikerült olyan helyre állnia, ahova semmiféle jogosultsága nem volt.

Türelmes és megértő emberek látják el városunkban a közterület védelmét. Céljuk természetesen nem az, hogy minél több embert megbüntessenek. Ha valaki mégis „belefut” egy helyszíni bírságba, jobb azt a viszonylag kisebb összeget befizetni az önkormányzathoz, hiszen a következő lépés a feljelentés, ami már a rendőrség kompetenciájába tartozik, és jóval nagyobb, esetenként akár tízszeres költséget is jelenthet.

Az energiatakarékos felújításoknak „köszönhetően” a város utcáit lépten-nyomon komplett ablakok borítják. Ezekkel a naponta járó kukásautó nem tud mit kezdeni. De nem kell betuszkolni a pincébe, nem kell megvárni vele a következő lomtalanítást, hiszen minden battai lakosnak joga van akár naponta egy köbméternyi hulladékot, építkezési engedéllyel rendelkezőknek akár többet is a szeméttelepre üríteni. Költözéskor, áruszállításkor lehetőség van eseti behajtási engedélyt kérni. Jó tudni, hogy aki egyszer figyelmeztetésben részesült, akár szóbeliben is, bekerül a nyilvántartásba. A következő alkalom már mindenképpen helyszíni bírságot, rosszabb esetben feljelentést von maga után.

Senki sem szereti, ha rászólnak. A pénzbüntetésről nem is beszélve. A közterület-felügyelőknek az érettségin felül, szakvizsgát és közigazgatási alapvizsgát kell tenniük. Ha szabálytalannak ítélnek egy helyzetet, valószínűleg igazuk van. Nem szubjektíven döntenek, hanem rendelet, előírás és törvények alapján. Például tilos biciklizni a parkokban, viszont kötelező a szájkosár és póráz a kutyára, ha már egyáltalán muszáj átvezetni a játszótéren … Apropó játszótér: a leszakadt hintát, a felszedett védőburkolatot, a park közepéből kiálló csapcsonkot szintén a közterület őrei veszik lajstromba és jelentik megfelelő helyen. Ugyanígy ők azok, akik rácsodálkozva egy-egy szépen kialakított kertecskére a családi házas övezetben vagy a lakótelepi házak között, felhívják rá az illetékesek figyelmét. Esetenként az önkormányzat pénzzel is jutalmazza a városért szorgoskodó kertészeket.

Százhalombattán közel tizenhét ezren élnek és panaszkodnak, hogy rendezetlen a város. Pedig rajtunk múlik – és nem ezen a kilenc emberen!