A találkozót Poznan-ban, Lengyelországban rendezték. Roger Schütz 1949-ben alapította meg a Cluny-hez közel fekvő Taizé falujában vallási közösségét, amelynek legfőbb célja a kiengesztelődés, a felekezetek közötti béke és összhang megteremtése volt. Az eleinte főképp protestánsokból álló közösséghez mind több katolikus is csatlakozott. Mára közel harminc országból több mint száz szerzetes testvére van a közösségnek, s évente sok tízezer fiatal látogat el ide. A közösség szervezésében minden év utolsó napjaiban fiatalok tízezreinek részvételével Európa egy-egy városában tartják találkozójukat "A bizalom zarándokútja a Földön" névvel. A találkozók célja egy előre meghatározott tematika szerinti közös gondolkodás, közös ima, ezáltal a nemzetek közötti párbeszéd és bizalom erősítése - és természetesen hogy közös mulattsággal búcsúztassák az óévet, köszöntsék az újat. A találkozó helyszíne utoljára 2001 végén volt Budapest, hetvenezer résztvevővel. Tíz évvel korábban szintén a magyar fővárosban tartották a rendezvényt.

Az eredeti elképzeléseknek megfelelően a szerzetesközösség nem kíván külön vallási irányzattá válni, hanem arra buzdítja a vele kapcsolatba kerülő fiatalokat és idősebbeket, hogy a Taizé-i közösségi élmény segítségével, de saját nemzeti-vallási vagy egyéb közösségüknek igyekezzenek teljesebb értékű tagjává válni. A szerzetesközösség alapszabálya szerint semmilyen adományt nem fogad el, a szerzetesek maguk biztosítják megélhetésüket.

Jelen sorok írója már 11 alkalommal tapasztalhatta meg azt a rendkívül furcsa s hihetetlenül felemelő érzést, hogy sok-sok, több mint harmincezer Európa valamennyi és a világ sok országából érkezett fiatal tud együtt lenni egy héten keresztül fajra, nemre, felekezetre, hitre, s minden egyéb látszólag elválasztó dologra tekintet nélkül.

A valódi egységet tudják keresni. Meg akarják tapasztalni azt az ősegységet, amely valahol a csendben és az imában érhető el.

Poznan a lengyel történelem egyik legfontosabb városa, élő, lüktető város. Érezhető volt, hogy már nagyon vártak bennünket. Mind a harmincezer fiatal családoknál volt elszállásolva, s túlzás nélkül írhatom, hogy hihetetlen jól voltunk tartva.

Ez egyébként a Taizé találkozók különleges csodája. Itt is az egység keresése tűnik fel. Mert lehet, hogy a szállásadónk csak lengyelül beszél, de annyira akarunk beszélgetni, hogy szinte már szavak nélkül is értjük egymást. Hogy mi ennek a találkozónak az értelme? A mai anyagi világban azt mondanám, szinte semmi. Szinte pénzkidobás. Van egy másik világ, ahol az ember számít, a közösség számít, ahol az a fontos, hogy az ember embernek ne farkasa, hanem társa lehessen, legyen az bármilyen nemzetiségű, bármilyen felekezetű, ahol még fontos a csend, ahol még fontos az egymásra való rácsodálkozás.

Talán azt mondhatnám, hogy egy ilyen találkozón nyilvánul meg valójában az Európai Unió, ami szintén valahol a sokszínűségben keresett egységről szól.

Az a kilenc százhalombattai fiatal, akik a 150-160 magyarral együtt el tudtak utazni, megtapasztalhatták az egységet. Megtapasztalhattuk, hogy Európának van sokféle központja, sokféle fővárosa, de a szíve valójában ott van, ahol 30 000 fiatal együtt tud imádkozni a békéért és az egységért. S én hiszem, hogy ez mindannyiunk javára válik.

Most a köszönet szavai következnek. Köszönjük, hogy a Hangadók Közhasznú Alapítvány felvállalta utazásunk szervezését és lebonyolítását. Köszönjük a Százhalombattai Szent István Király Alapítvány támogatását. S különösen köszönjük Vezér Mihály úrnak, Százhalombatta polgármesterének, hogy a Polgármesteri Alapból anyagilag támogatta utazásunkat. A találkozóról szubjektív fényképbeszámoló a www.hangadok.hu/taize oldalon tekinthető meg.

Reméljük és bízunk benne, hogy a 33. Európai Ifjúsági Találkozóra is eljutunk, amelyet idén szilveszterkor a hollandiai Rotterdamban rendeznek.