Százhalombatta a rendezvények városa. Minden évszakban programok özönéből válogathatnak az itt lakók, legtöbbször nem is egy, hanem több lehetőség kínálja magát, és nemcsak hétvégeken, hanem a hétköznapokon is. Mintha versenyre keltek volna egymással az intézmények, mintha túl akarnának tenni egymáson. Az eredmény persze nem meglepő: sok esetben szinte üres a nézőtér, ami egyáltalán nem azt jelenti, hogy a produkció silány, hanem inkább a városlakók csömöréről árulkodik. Nem az igénytelenségről, mert mindenki kikapcsolódik valamilyen módon, szeret együtt lenni másokkal, és szívesen néz meg előadásokat, de csak módjával. Túlzás lenne elvárni, hogy minden battai hetente akár több alkalommal is kitüntesse figyelmével a rendezvényeket: az emberek dolgoznak, van családjuk, háztartásuk, kertjük, vannak barátaik, rokonaik, a többség csak az igazi nagy, sátoros ünnepek alkalmával mozdul ki otthonról.

Míg másutt kezdetét vette az uborkaszezon, Százhalombattán nem állt meg az élet: a magunk mögött hagyott hétvégeken is egymást érték a rendezvények. Olykor fedték is egymást: miközben az Óvárosban Óvárosi Napokat rendeztek, a Városi Szabadidőközpont születésnapi mulatságot tartott, ahol koncertek követték egymást, miközben a Batta Expo is megvalósult. Egyik helyszínen sem volt tömeg, a szervezők nem lehettek elégedettek, mert egy program akkor sikeres, ha sokan vesznek részt rajta. Még ki sem hűlt az előző hétvégi rendezvény helye, máris jött az MTV roadshow az újabb koncertáradattal. Napközben kevesen voltak, ezt az is magyarázhatja, hogy esett az eső, estére azonban mégiscsak összegyűlt a viszonylag nagyszámú közönség.

Egy-egy rendezvényben rengeteg munka van, és rengeteg pénz. Ha nem éri el a célját, vagyis a közönség otthon marad, akkor kidobott munka és kidobott pénz. Kárba veszett energia, kárba veszett milliók. Persze Százhalombatta gazdag város, és ezt is megengedheti magának – ha nem így lenne, ha elvárnák a szervezőktől, hogy egy-egy rendezvény ne csupán nagyszabású, de rentábilis is legyen, talán megfontoltabban terveznének. Nem feledkeznének meg arról a nagy igazságról, hogy néha a kevesebb többet ér.