A Plus-t aztán - saját termékeivel tartós áraival - megszerettük, még ha a leghosszabb sorbaállási időt is produkálta a később nyíló többi nagyáruházhoz képest. Különösképpen előnyös volt, hogy sajátbejáratú hentesbolttal rendelkezett. Az Árpádba csak belépett az ember, kérte az árut, fizetett és mehetett is. Mintha csak a zöldségesnél állt volna sorba.

Az új tulajdonos nem ezt a vásárlóbarát megoldást választotta, hanem a saját gazdasági szempontjait tartotta szem előtt. Üzleti stratégiája a vásárló folyosószerű nyomvonalon történő vezetése. Ha betérek, úgy érzem magam, mint egy egér a kémcsőben. Átfordul a fémkereplő, és már nincs visszaút. Végigvezetnek a kijáratig, miközben megtekinthetem a bolt teljes árukészletét, hátha megkívánok még valamit. Ide aztán senki nem jön be többet tíz deka párizsiért!

Az átalakított húsbolt vásárlótere lényegesen leszűkült. Miközben a választékot szemlélné valaki, váratlanul arra lehet figyelmes, hogy egy új vevő nekitolta a bevásárlókocsit, vagy, hogy gurulókosarával elállja a kötelező haladási irányt. A pénztáraknál persze megmaradt a sorban állás. A tulajdonosváltás révén a hentesbolt személyzete a felére fogyatkozott, ahogyan a vevők köre is, mert körülményes a vásárlás, és mert a Spar az Árpáddal szemben nem fogadja el a meleg étkezési csekket. Megéri ez vajon?