Immár 85. éve annak, hogy 1920. június 4-én a Versailles-i Kis-Trianon palotában aláírták azt a békeszerződést, amelynek következményeként Magyarország elveszítette területének több mint kétharmadát, és ezzel együtt lakossága 18,2 millióról 7,6 millióra csökkent.
Új határai mentén, az elcsatolt területeken körös-körül, leszakított nemzetrészek éltek és élnek ma is. Magyarország így lett határos önmagával. Az óta egy hosszú emberéletnyi idő telt el, de ezt a veszteséget a magyar nemzetnek a mai napig nem sikerült kihevernie.
Romániához 102.000 km2 és 3,5 millió lakos, közte 1.664.000 magyar került. Kisebbségbe kényszerítve, megfosztva mindazoktól az anyagi és szervezeti keretektől, amelyek nemzetiségi létünk megőrzését segíthették volna, egy nacionalista diktatúra elnyomó, beolvasztó politikájának kiszolgáltatva, a romániai magyarságnak mégis sikerült megmaradnia. Bár számtalan veszteséget szenvedtünk, de nemzeti tudatunkban megerősödve gyűrtük le mindazokat az akadályokat, a mindennapi élet nehézségein túl, amelyeket egy ellenséges hatalom állított elénk. Megmaradásunkban segített a tudat, hogy szülőföldünk, ez a szívünkbe égetett táj, bár egy másik ország területévé vált, mi mégis igazából Magyarországhoz tartozunk. Mindahhoz, amit ez a név kifejez: magyar nemzethez, nyelvhez, kultúrához, történelemhez, hagyományhoz. Kötődésünk kettős. Egyrészt ehhez a földhöz, amelyen megszülettünk, amelyen élünk és továbbra is szeretnénk megmaradni, másrészt mindahhoz, ami magyar.
Most, hogy arról írtak ki népszavazást, hogy kötődésünket a magyar nemzethez az anyaország megerősítse-e magyar állampolgárság megadásával, anélkül, hogy Magyarországra telepednénk, arra kérünk mindnyájatokat, szavazzatok IGEN-nel!
Mi az együvé tartozás pecsétjével, kettős állampolgárként is itt, a szülőföldünkön szeretnénk élni.
Szováta, 2004. november 16.
Romániához 102.000 km2 és 3,5 millió lakos, közte 1.664.000 magyar került. Kisebbségbe kényszerítve, megfosztva mindazoktól az anyagi és szervezeti keretektől, amelyek nemzetiségi létünk megőrzését segíthették volna, egy nacionalista diktatúra elnyomó, beolvasztó politikájának kiszolgáltatva, a romániai magyarságnak mégis sikerült megmaradnia. Bár számtalan veszteséget szenvedtünk, de nemzeti tudatunkban megerősödve gyűrtük le mindazokat az akadályokat, a mindennapi élet nehézségein túl, amelyeket egy ellenséges hatalom állított elénk. Megmaradásunkban segített a tudat, hogy szülőföldünk, ez a szívünkbe égetett táj, bár egy másik ország területévé vált, mi mégis igazából Magyarországhoz tartozunk. Mindahhoz, amit ez a név kifejez: magyar nemzethez, nyelvhez, kultúrához, történelemhez, hagyományhoz. Kötődésünk kettős. Egyrészt ehhez a földhöz, amelyen megszülettünk, amelyen élünk és továbbra is szeretnénk megmaradni, másrészt mindahhoz, ami magyar.
Most, hogy arról írtak ki népszavazást, hogy kötődésünket a magyar nemzethez az anyaország megerősítse-e magyar állampolgárság megadásával, anélkül, hogy Magyarországra telepednénk, arra kérünk mindnyájatokat, szavazzatok IGEN-nel!
Mi az együvé tartozás pecsétjével, kettős állampolgárként is itt, a szülőföldünkön szeretnénk élni.
Szováta, 2004. november 16.
