Hogy miért? Magamból kell kiindulnom. Két esztendeje vagyok az utca lakója, de a közvetlen szomszédjaimon kívül kevés emberrel, családdal sikerült közelebbről megismerkednem. És lássam be, nem lehet igazán mentség, hogy leköt a mindennapi munkám, a kert és a többi. Valójában ismerkedni, barátkozni is kellene. Ezért fogadtam örömmel a kezdeményezők szerény meghívóját. Pedig ők is (megtudtam a megismerkedés után) legalább annyira elfoglaltak, mint én, magam. Mégis volt idejük, hogy begyűjtsék az utcabálhoz szükséges hatósági engedélyeket, és nyakukra vegyék a szervezés gondját.

Hogy mit nyertem, nyertünk azon a hűvös szeptemberi délutánon? Például azt, hogy kezet szoríthattam azokkal is, akiket addig csal látomásból ismertem, és tanúja lehettem egy mikroközösség alakulásának. Hogy szót ejthettünk egymással örömeinkről és gondjainkról. A bogrács-gulyás, a pohár ital pedig oldottabbá teszi embertársainkat. Ahogy ez már lenni szokott, mire emelkedettebb lett a hangulat, mire mindenki táncra perdült, már takarodót kellett fújni, mert az engedély este 10 óráig szólt.

Volt, persze, fogadkozás, hogy megismételjük a vidám találkozót. És körültekintőbben választjuk meg az időpontot, mert idén szeptember 5-e egybeesett a MOL Nappal és a magyar-svéd mérkőzéssel. De sebaj, aki ott volt, biztos jól érezte magát.