A Himnusz elhangzása után Dr. Csáky András országgyűlési képviselő mondott ünnepi beszédet. „Arra kell gondolnunk, hogy mivel szembesít bennünket a második világháború, és mit jelent az, hogy egészen a rendszerváltozásig nem beszélhettünk a második világháború áldozatairól. Ők nem lehettek hősök, csak megvetett utolsó csatlósok, még akkor is, ha apáink vagy nagyapáink voltak. Ezzel az ünnepnappal az utókor legszentebb, legmagasztosabb kegyeletét, a szívek mélyéről fakadó örök háláját óhajtja kifejezésre juttatni azon megdicsőült hősei iránt, akik mint a magyar katona lángoló hazaszeretetének, önmegtagadással párosult önfeláldozásának, párját ritkító kötelességtudásának mintaképei – a hazáért hősi halált haltak.”

A beszédet követően Illyéssy Mátyás plébános lépett a mikrofonhoz, és méltatta a nap jelentőségét.

A megjelentek virágcsokrokat és koszorúkat helyeztek el az emlékműnél. Az ünnepség a szózat hangjai mellett ért véget.