Feltehetően a számos egyéb program miatt nem minden cserkészcsapat tett eleget a battaiak meghívásának, de akik eljöttek a második Dél-Budai Cserkész Találkozóra, azok a főtéren vertek sátrat, valódi tábortűz mellett énekeltek, gitároztak, és ott is éjszakáztak. Másnap főzőversenyen vettek részt, és játékos ízelítőt adtak a gyerekeknek a cserkészéletből.

Az óvodás duatlon legfiatalabb versenyzője két és fél éves volt, és nem is biciklivel, hanem lábbal-hajtós járgánnyal tette meg a távot. Nem akadt olyan kicsi (vagy magát túl idősnek gondoló), vagy visszahúzódó természetű gyerek, aki ne kapott volna kedvet valamelyik vetélkedőhöz, játékos feladathoz, amelyekért mindenkinek tombolaszelvény járt. Így aztán végig volt mit várni, az események csúcspontjává vált a vasárnap délutáni sorsolás. Izgalmat, örömet persze számos más program is tartogatott. Lehetet - ingyenesen, felügyelet mellett - légvárat mászni, rodeózni, halászni a díszkútban. Meg fürdeni. (Ezt persze senki sem ajánlotta, de meg sem tiltotta. nem csoda, hogy néhányan nem bírtak magukkal. Nézni is üdítő volt…) Lehetett gazdára váró kisállatokat dédelgetni, sokféle szép tárgyat készíteni, lehetett graffitizni, számítógéppel játszani, babát pelenkázni, zeneszámokat rendelni a RádióEgy100-tól. Végre hallottuk őket!

Sokan voltak kíváncsiak a babafotó- és a Miénk a ház pályázat eredményhirdetésére, ”A kis láma elrablására”, a BMK tánccsoportjainak nagyon színvonalas bemutatójára, „Matrica” szellemére”.
Ami hiányzott: némi árnyék és ülőhely a főtéren. (Ez máskor is hiányzik.) Ami nem hiányzott: méregdrága vidámpark és „utazó állatkert”, műanyagjátékokat és műanyag édességeket áruló, végtelen bazársor és nonstop esztrád. Vannak, akiknek soha sem hiányzik. A gyereknap azt is bizonyította, hogy ezek nélkül is lehet nagyon sikeres és népszerű egy városi nagyrendezvény. Minden elismerés azoké, akik a sok-sok önzetlen közreműködőt összeszervezték, és ügyeltek rá, hogy ne csak sokat, hanem valóban értékeset kapjanak a gyerekeink.