Mindenkinek joga van a nyugalomhoz, ezért is születtek rendeletek, amelyek szabályozzák, hol, mikor végezhetők zajos tevékenységek. A szabályok betartása mindenki számára fontos, mert ha sérülnek az érdekek, veszélybe kerül a béke. Ugyanakkor az sem árt, ha a csend hívei tudomásul veszik: az élet időnként zajjal jár.
Levélírónknak két kicsi gyermeke van, lakótelepi társasházban élnek. Sok időt töltenek a szabadban, de télen többet tartózkodtak otthon. Két szomszédja sokallta a gyerekzsivajt, bejelentést tettek a Polgármesteri Hivatalban csendháborítás miatt. Az ügyintéző tette a dolgát, a bejelentésre neki reagálnia kell, küldött hát egy levelet az anyukának, amelyben figyelmezteti, hogy hagyjon fel a zajongással. Levélírónk sérelmezi ezt, mondván, őt meg se kérdezték, el se mondhatta a véleményét, mindössze kifogással élhet. Ezt meg is teszi – írja -, most járja a szomszédokat és aláírásokat gyűjt, hogy igazolja: nem lármásabbak bármelyik kétgyerekes családnál.
Egy másik, ugyancsak társasházban élő hölgy ellen a kutyája miatt indított hadjáratot néhány szomszédja. Ők is csendháborításra hivatkoznak, mondván, az állat folyamatosan ugat. A gazda szerint ez enyhén szólva is túlzás, olykor vakkant ugyan az eb, de hosszas ugatásról szó sincs. Arra gyanakszik, ő irritálja a szomszédokat valamivel, de rajta nem találnak fogást, ezért a kutyára összpontosítanak, bejelentéseket tesznek, a hivatal pedig küldi a felszólításokat.
Nehéz igazságot tenni az ilyesféle vitákban, mert még ha ki is szállna valamiféle bizottság a helyszínre, csak azt állapíthatná meg, hogy a látogatás időpontjában zajong-e a gyerek, vagy ugat-e a kutya. Azt már nem, hogy jellemzően miként viselkedik. Lehet, hogy soha nem üvölt a gyerek, csak éppen a bizottság ottlétekor, illetve mindig ugat a kutya, de éppen akkor hallgat valamiért. Nem a nagy erőkkel megindított nyomozás oldaná meg ezeket a helyzeteket, hanem az, ha képesek lennének szót érteni egymással a felek, ha az anyuka lepisszegné a gyerekeket, amikor kissé hangosabbak a kelleténél, a szomszédok pedig tudomásul vennék, hogy képtelenség lábujjhegyen élni.
A százhalombattaiak érzékenysége egyébként lassacskán országos hírűvé válik, hiszen a csendre és a nyugalomra való hivatkozással sikerült megtorpedózni egy olyan rendezvényt (Reggae Camp), amely a stílus kedvelőinek körében ismertté tette a várost. Az itteniek pihenni szeretnének. Vagy azért, mert nyugdíjasok, vagy, mert műszakban dolgoznak, vagy betegek, vagy egyik sem, de nem tűrnek el semmiféle lármát, ami nem tőlük ered. Ha ők csinálnak zenés kerti partit, az más, ha az ő gyerekeik zajonganak, az nem sérti a fülüket, ha az ő kutyájuk ugat, az természetes.
A többség persze toleráns, elvisel mindent, ami elviselhető, még akkor is, ha számára idegen. Mindezt csendben és mosolyogva, míg azok, akik a csend védelmében szólnak, felettébb hangosan teszik.
