(A szövegszerkesztő helyesírás-ellenőrzője persze belázad az ilyen szavak ellen, gondolom, Uj Péternél ki van iktatva.) A publicista célja nem szépirodalmi babérok lelegelése, inkább csak „kisüti” szerdánként túltöltődött akkumulátorát. Bizonyára van a Népszabadságnál „eladási-grafikon”, amely szépen szemlélteti népszerűségét. Aki nem akarja beleásni vagy aláásatni magát minden nap a politika által, de mégis szeretne szellemeseket mondani az esti poharazás mellett, szerdánként kap egy zanzásított áttekintést az elmúlt hétről. Szent Mártonról vagy Madonnáról (Ciccione!), libáról vagy mézesmaciról. A népszabadságosok nem sárgultak be munkatársuk popsztáros népszerűsége láttán, összehozták ezt az „álkönyvet”, de ahogy a szerző az előszóban előadja: „… az álkérész is rendes rovar, nem pedig egy kérésznek álcázott orángután.”

Ez a könyv sem összeollózott iskolai gyűjtemény, hanem összefüggő lázgörbe (ld. előző szám: Pelevin!) és irodalmi élmény. S mint ilyen, máris érthető héthatáron túl is, ahol azt sem tudják, ki fia-borja Havas Henrik. Ja! Ha már itt járunk: Uj Péter is volt már minden, talán csak Havas Henrik nem. Bár már rég láttam. Még amikor az Index főszerkesztőjeként interjút adott a battai tévé reggeli műsorában. Azóta is ő a főszerkesztő, plusz megjelent már egy könyve 2003-ban, Hőstermelő címmel. Folyamatosan írja „szerdáit” és karakteres véleményét rápakolja a könnyűzenére is, a Wanted magazin hasábjain. Mindezt sárga tornacipőben, tócsákon át, ahogy jelen könyvének borítója mutatja. Őt. Mert bár szóljon könyve valóban világraszólón mindenkihez és mindenről, Uj Péter szól a sorok közül, legfőbb érzékszerveinkhez: a szívhez, az agyhoz.