Az esemény a Matrica Múzeum Baráti Köre Egyesület lokálpatrióták előadás-sorozatának 6. állomása volt.

Sinka László sportolói pályafutását kézilabdázóként kezdte, közel húsz évig játszott a százhalombattai DKSK csapatában. Harminchárom évesen, 1987-ben megválasztották a Magyar Röplabda Szövetség főtitkárává, hat évig munkálkodott ebben a tisztségben. A Magyar Kézilabda Szövetség főtitkára lett 1993-ban, ezt a posztot egészen 2009-ig töltötte be, amikor a szövetség elnökévé választották. Erről a posztról 2011-ben lemondott, 2015-től tölti be a Magyar Sportlövők Szövetségének főtitkári tisztségét. A Magyar Olimpiai Bizottság tagja 1990-től, 2005-től nyolc éven át az elnökség tevékenységében is részt vett. Az Európai Kézilabda Szövetség végrehajtó bizottságának munkájában is részt vett 1996-tól 2012 nyaráig. Önkormányzati képviselőként Százhalombatta alpolgármestere lett 2010-ben, 2008 óta a város díszpolgára.

A közvetlen, jó hangulatú, sok képpel illusztrált előadást a 19. századi nagy gondolkodó, Kierkegaard dán filozófus szavaival vezette fel Sinka László, miszerint; "az életet csak hátratekintve lehet megérteni, de élni előre nézve kell". Idézte József Attilát is, aki a Dunánál című versében úgy fogalmaz; "s rendezni végre közös dolgainkat, ez a mi munkánk; és nem is kevés". Az idézetek arra tanítanak, hogy a mai, rohanó világban is szükséges, hogy időnként megálljunk, és számot vessünk a mögöttünk hagyott időszakkal.

A történeti áttekintés az 1930-as évektől kezdődött, amikor a Téglagyárnak köszönhetően megindulhatott a falusi sportélet. A gyár szereléssel és szállítással segítette a futballcsapatot, amelynek középcsatára volt nagyapja Sinka Mihály. Kiemelkedő volt 60-as években Braczkó József gyárigazgató sport iránti elköteleződése.

Meghatározó személyiség volt Kolosy György testnevelő tanár, edző, aki a sport, köztük a kézilabda szeretetére nevelte a diákokat, egyszerre három diákjából lett NB I-es kézilabdázó – felesége Tóth Anna, Horváth Judit és Bicskei Borbála.

A városiasodással sokan érkeztek Százhalombattára, ami nagyon nagy lendületet adott a sportnak is. Pályák épültek, nagy csodának számított a salakos kézilabdapálya az 1-es iskolában.

Egyre jobban kiteljesedett a sportélet, – gomba módra nőttek ki a különböző kis egyesületek – amely remek közösségformáló erő is volt; Százhalombatta 1997-ben elnyerte a "Nemzet Sportvárosa" címet, ami nagy elismerést jelentett.

Nagyon fontos volt, hogy kitűnően működtek a DKV és a DHV egyesületei a DKSK és a DESE, utóbbi alapozta meg a kajak-kenut – innen indult el Hegedűs Róbert olimpikon, hétszeres világbajnok. Az úszásoktatásban jelentős szerepe volt Szalai Jánosnak, Mester Emilnek és Petruska Miklósnak.

A város nagy szerepet vállalt a sportfejlesztésben, mérföldkő volt, hogy 1982 decemberében elkészült a sportcsarnok, és sportközpont. Elévülhetetlen érdemei vannak Szekeres József egykori tanácselnöknek, aki Rátosi Erővel a DKV, és Tóth Istvánnal a DHV igazgatójával együttműködve irányította a beruházásokat. A mostani vezetés, Vezér Mihály polgármesterrel az élen hasonlóan elkötelezett a sportélet fejlesztése iránt.

Sinka László a többi között felidézte azt is, hogy Szél Pál, hatalmas munkabírása és jó kapcsolatai révén kiváló cselgáncs szakosztályt hozott létre. Később jött a rögbi, ami a mai napig az első osztályban van, sok battai került be a válogatottba.

Százhalombatta a sportrendezvények révén is bekerült a hazai, illetve nemzetközi körforgásba, számos mérkőzésnek – a többi között 36 válogatott kézilabda mérkőzés, konferenciának, gálának, országos bajnokságoknak (úszás, sportlövészet, asztalitenisz, cselgáncs, karate) adott otthont, öregbítve a város jó hírét. Ő személy szerint arra törekszik, hogy minél több rendezvényt hozzon "haza", ami jó a résztvevőknek, jó a helyi közösségnek.

A fényképek nyomás sok kedves történetet osztott meg hallgatóival Sinka László. Záró gondolatként Pál apostolt idézte; "ama nemes harcot megharcoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam" Mint mondta, hisz abban, hogy ezeket– kérkedés nélkül – kötelessége megtenni az embernek. Arra kell törekedni, hogy a lehetőségekhez mérten mindenki hozzátegyen valamit a közös értékekhez. "Szeresd a várost, szeresd a településrészeit, szerezz örömet az itt lakóknak" – fogalmazott. Aki teheti kapcsolatait is használja fel a közösségépítés érdekében, illetve adakozással segítse a rászorulókat – tette hozzá. Végezetül köszönetet mondott a múzeumnak és a baráti körnek a lehetőségért, illetve a meghívásért.