Vezér Mihály köszönetét fejezte ki Till Erikának a Városi Családsegítő Központ vezetőjének, Jagicza Zsuzsannának a Szivárvány Óvoda vezetőjének és Mikulásik Juditnak a Pitypangos Óvoda vezetőjének a közszférában három évtizeden át, töretlen lelkesedéssel, példaértékű szakmai hozzáállással végzett áldozatos, kitartó munkáért.

Mint mondta, azon kollégák, akik ennyi időt eltöltenek a pályán, komoly küldetéstudattal és felelősségteljes társadalom iránti elhivatottsággal rendelkeznek. Nagyon sok problémával szembesülnek a közszférában dolgozók, amikre megoldást találnak, ezzel másoknak is erőt és hitet adnak. Sohasem lehet kellő módón és mértékben megköszönni az általuk kifejtett erőfeszítéseket; fontos az anyagi elismerés, azonban ennél sokkal fontosabb az erkölcsi megbecsülés, ami a pályán tartja a kollégákat. A jelentős gyakorlat mellett is új kihívást jelenthet minden nap, addig nem tapasztalt új helyzet állhat elő, amiből folyamatosan lehet tanulni. A feladatok állandó készültséget, nagyfokú érzékenységet követelnek meg, ez pedig elkoptathatja az embert, és fennáll a kiégés veszélye. Ezért is elengedhetetlen a testi-lelki feltöltődést adó pihenés, amikor csak lehetséges, hogy megújult erővel mehessen tovább a nagy szakmaiságot igénylő munkavégzés. A jelenleg fennálló bizonytalan körülmények nyomán, ugyanakkor rég nem látott nehézségek adódnak.

Vezér Mihály szólt arról is, hogy felelős vezetőként a munkatársak szem előtt tartják, hogy elhivatott kollégákkal dolgozzanak együtt, akik leveszik vállukról a terhek egy részét. Minden élen állónak egy idő után gondoskodnia kell a megfelelő képzettségű potenciális követőről, ami egyre nehezebb feladat. A város is igyekszik segíteni ezt a folyamatot, akár szolgálati lakások biztosításával, illetve egyéb munkaerő megtartó intézkedésekkel.

 

A munkatársak a köszönet hangján szóltak a jubileumi megemlékezésről.

Till Erika felidézte, hogy szép időszakot töltött el az 1-es iskolában, ahol gazdasági vezetőként kezdte pályáját. Következő munkahelye a Családsegítő volt, a mai napig is itt dolgozik, két ciklus óta irányítja az intézményt. A VCSGK vette át a városi közétkeztetést idén július 1-jétől, reményei szerint ezt a területet is sikeresen látják el. Egykori kézilabdásként a feladatokra kihívásként tekint, amiket csapatjátékosként igyekszik megoldani. Hálás azért, hogy sok szép élményben volt része az elmúlt 30 évben, szereti a munkáját, különösen örömteli az, hogy segítheti a családok mindennapjait.

 

Jagicza Zsuzsanna elmondta, hogy a gyakorlati idejét is az 1-es számú Napköziotthonos Óvodában, a jelenlegi Szivárvány Óvodában töltötte. Az intézményben 1992-óta dolgozik, a főiskolát a munka mellett végezte el. Sok szép emléke van a három évtizedről, látta az óvoda változását, részese volt a pedagógiai program megvalósításának. Kiváltság megélni azt is, hogy láthatja, amint az egykori óvodásai már szülőként viszik gyermekeiket a csoportokba. Mindig arra törekedett, hogy innovatív módon színesítse a nevelőmunkát. Nem fél a kiégéstől, mert hivatásként tekint szakmájára, a "gyerekek tartják a pályán".

 

Mikulásik Judit – a kollégákhoz hasonlóan – megtisztelőnek nevezte a jubileumi megemlékezést, ami a három évtizedes óvodapedagógusi, illetve intézményvezetői munkájának elismerését tükrözi. Felidézte, hogy már gyermekkorában megmutatkozott a vezetés iránti fogékonysága, "tanítóként" szerette irányítani társait. A későbbiek során tudatosult benne, hogy szereti a gyerekeket, szeret velük foglalkozni, ami a nevelői pályára predesztinálta. A százhalombattai évek előtt meghatározó volt, hogy Szigetszentmiklóson, egykori óvodájában kezdett dolgozni, ahol olyan kollégák vették körül, akiket gyerekkora óta ismert. Nagy szeretettel fogadták, hálás azért, hogy sokat tanult tőlük. Vallja, hogy "a legfontosabb a gyerekek szeretete, amiből az ember mindig töltekezik".