Tudtuk, hogy nehéz lesz, de azt nem gondoltuk, hogy ennyire.
A mérkőzés tapogatózó játékkal kezdődött, gól itt, gól ott, hiba itt, hiba ott. A 8.percben 5-5 állt az eredményjelzőn. Ekkor kezdődött az igazi vesszőfutás. 5 perc, 5 kapott, 0 dobott gól. Sem védekezésben, sem támadásban nem tudtuk megnehezíteni a hazaiak dolgát. Adorján Gábor a 18. percben 13-6-os állásnál már a második időkérését is felhasználta, de ez is csak arra volt elég, hogy a különbség a szünetig ne legyen nagyobb (19-13).
A pihenőben a stáb próbálta fejben kicsit rendezni a fiúkat, de mint kiderült ez nem sikerült.
A második félidőben, továbbra is tompán, pontatlanul kézilabdáztunk és a jó napot kifogó hazaiak sikerült már-már láthatatlan távolságba ellépni. A 40. percben már tizenhárom gólos lemaradásban voltunk (29-16). A játék képe alapján félő volt, hogy ez tovább fog nőni, de sikerült ezt a távolságot rögzítenünk. Az utolsó tíz percre még mindig 11 gólos hátránnyal érkeztünk (33-22). Ekkor minden-mindegy alapon felgyorsítottuk a játékunkat és a mérkőzés számunkra egyedül értékelhető hét percében sikerült egy 2-8-as rohamot vezetnünk. Ekkor a hazaiak rendezték soraikat és közelebb már nem engedtek minket.
A védekezés ma nem ment, nem voltunk elég agresszívek, nem voltak megállító faultok. Változtattunk többször is, de most nem működött a védelem. Hiába dobtunk 32 gólt idegenben, 38 kapott találattal nem lehet meccset nyerni. A második félidőben volt egy rövid szakasz, amikor jobban ment, de, sajnos egy percig sem volt esélyünk a pontszerzésre.
Semmi nincs veszve, mert továbbra is a bajnokság rájátszásának alsóházában a harmadik helyen állunk.
SZKE: Kovács, Bokréta, Pásztor (kapusok), Mogyorósi 2, Gálli 5(1), Félegyházi 2, Kővári 2, Gyurcsovics 2, Zatureczki 4, Kiss 4, Kollonay 5, Tóth 2, Pap 2, Keresztes 2, Györkő, Kedves; vezetőedző: Adorján Gábor