-    Szájsebészként nagyrészt elektív műtéteket végzek. Elektív műtétnek számít számos más beavatkozás is, hiszen a kifejezés alatt értjük az összes nem életmentő beavatkozást. A tevékenységem már az EMMI-határozattal "tiltottá" vált, míg a fogorvos kollégáim gyógyító tevékenységét az országos tisztifőorvos határozata korlátozta a sürgős beavatkozások körére. Ezek a fogászatban a gyulladásellátás, a fájdalom okának megszüntetése, a tályogok megnyitása, kezelése és hasonló beavatkozások.   

-    Tudomása szerint milyen arányban döntöttek a magánklinikák a bezárás mellett és milyen arányban vonultak vissza a munkától – akár életkoruk, akár betegségük, akár csak a saját egészségük megóvása érdekében - az állami fogorvosok?
-    A válaszom kettős. Egyrészt azok, akik megértették, hogy mi a tét, már az első pillanatban önkorlátozásokat vezettek be, mert tudták, hogy a koronavírus-fertőzést a fogorvosi munkával terjeszthetik, illetve munkavállalóik vagy saját maguk is megkaphatják. Elég csak a fogászati fúró spray-hűtésére gondolni. Ez a fertőzött egyén szájában lévő vírust szétszórja a rendelő levegőjében, sőt egyenesen a fogorvos és asszisztense arcába teríti. A váróban a páciensek egymást fertőzhetik, de nem csak közvetlen kontakttal, hanem a felületek, tárgyak érintésével is, hiszen a jelenlegi járványt okozó vírus meglepően hosszú ideig fertőzőképes a felületeken is. Mindazon kollégák tehát, akik tájékozottak voltak, már az első pillanatban önkorlátozást vezettek be.

A dolog másik oldala, hogy az előbb említett határozatok meg is tiltják a tevékenységünk nagy részét. Úgy tudom, hogy minden felelősen gondolkodó rendelő és klinika a bezárás mellett döntött. Az "állami fogorvosok" nagy része területi ellátási kötelezettséggel bír, így az akut beavatkozásokat el kell végeznie. Én ezzel nem teljesen értek egyet, mert véleményem szerint semmilyen óvintézkedéssel nem biztosítható a fertőzésmentesség. Vagy csak olyannal, amelyről szakmai körökben sokat diskurálunk manapság, és amely alkalmazásával körülbelül kettő óránként tudunk egy új beteget ellátni. Ez nem életszerű.  
-    Mi a véleménye a legújabb az intézkedésről, hogy megyénként egy-két sürgősségi ellátóhelyet alakítanak ki - a betegek szűrésével, megfelelő védőfelszereléssel?
-    Erre utaltam az előző kérdésre adott válaszomban. Ez az egyetlen lehetséges megoldás. Azon a megyénként kettő helyen talán biztosítható a fertőzésmentesség, bár azt kell, mondjam, hogy ez csak utólag fog kiderülni.

-    Most úgy tűnik, mindenkinek le kell mondania a fogmegtartó kezelésekről, méghozzá hónapokig, aminek súlyos következményei lehetnek sok ember egészségére.
-    Abszolút egyetértek - a kérdés mindkét részével. Nevezetesen azzal, hogy igen, minden ilyen kezelést le kell mondani. A saját praxisomban az összes előjegyzett implantációs páciensem ellátását – akiknek a nagy részét altatásban operálom – átütemeztük az őszi időszakra. Külön kellemetlenségem – ha szabad ennyi személyeset elmondanom –, hogy több általam vezetett, műtéttel és elméleti majd gyakorlati résszel kombinált orvostovábbképzést is le kellett mondanunk. A kollégák Kínából érkeztek volna, hogy a világ legjobb fogászati implantációs rendszerének alkalmazásával ismertessük meg őket. Számos implantációt ezen képzések keretében végeztem volna el. Hát most a kényszerpihenő miatt mindez átkerült az őszi időszakra.

Mindent egybevetve azonban azt kell mondanom, hogy attól, hogy valakinek nincs foga, még nem fog meghalni. Attól azonban, hogy elkapja a koronavírus-fertőzést, bizony meghalhat. Nagy önfegyelemre van most szükség.

Azért lényeges otthon maradni, mert ettől "ellaposodhat" a járvány, vagyis nem egyszerre rengetegen, hanem egyszerre kevesebben betegszenek meg, és így az egészségügyi ellátórendszer képes ellátni a betegeket. Leegyszerűsítve: ebben az esetben elég lesz az amúgy nagyszámú lélegeztetőgép. Ha viszont az emberek fegyelmezetlenek és jönnek-mennek, akkor nagyon szétszórják a vírust, sok lesz a beteg, és bizony, lesznek, akik számára nem lesz hozzáférhető a lélegeztetőgép. Őket elveszítjük, mert ennek hiányában meghalnak.

Fontos tudni azt is, hogy nem csak az fertőz, akinek tünete van, hanem az is fertőzhet, aki csak hordozó. Ezt egy rendelőben nem lehet teljes bizonyossággal kiszűrni. Ha a fertőzött személy a váróban vagy a rendelőben átadja egy másik személynek a vírust, máris egy lokális fertőzési góc jön létre. A fertőzött pedig újabb személyeknek adja át, és így rajzolódik ki a járványok betegszámára oly jellemző exponenciális görbe.

-    Szakemberként hogyan látja, mi lehet erre a megoldás? Hogyan lehetne ellátni az embereket?
-    Földrajzilag koncentrált ellátás és szigorúan csak akut beavatkozások elvégzése – ez az egyetlen megoldás. Egészen addig, amíg a világ rendje helyre nem áll. Ami persze már sohasem lesz ugyanaz a világ. Ez lehet jó is. Talán mindenki számára egyfajta figyelmeztetés – hogy ne mondjam, egyfajta égi jel – is ez a járvány. Arra gondolok, hogy érdemes meglátni a szépséget és a jót a legegyszerűbb dolgokban is, és nem kell ahhoz okvetlenül elutazni a Kanári-szigetekre, hogy jól érezzük magunkat. Elég, ha a családunk körében, a feleségünkkel és a gyermekeinkkel elmegyünk bicajozni és eszünk egy jó lángost útközben. Az ilyen egyszerű dolgoknak is lehet örülni. Talán ennek a tragikus világjárványnak a fénytörésében más megvilágításba kerülnek a mindennapi dolgaink.