Nyolcvanas éveimben, nehéz léptekkel, sántikálva járom Százhalombatta útjait. Fájó dolog, ha emberi gyarlóság tetézi a mindennapok nehézségeit. Pedig ez történt!
Kis nyugdíjamból vettem egy lépcsőn is használható bevásárlókocsit. Most azonban más tulajdonába került. Valaki – remélhetőleg tévedésből – elcserélte szerény kocsiját "kincsemmel", benne az akkor kiváltott drága gyógyszerekkel.
Bevásárlás után döbbenten tapasztaltam a tényeket, s közöltem a CBA vezetőjével. Ő tájékoztatott arról, hogy a kamera láthatóvá tette az eseményeket.
Most kevés pénzemből vehetek új kocsit, gyógyszereimért nyithatom ismét sovány pénztárcámat.
Jelen írásom lelkem könnyítéséül szolgál, csökkentheti felháborodásomat. A kellemetlenség okozójának – remélhetőleg – megszólal a lelkiismerete, s visszaadja azt, ami nem az övé. Kis kocsija a CBA irodájában várja hűtlen gazdáját!
Egy pórul járt vásárló (név és cím a szerkesztőségben)
A levelet olvasva egy neve elhallgatását kérő jószívű városlakó tízezer forintot juttatott el szerkesztőségünkbe a levél írója számára egy új bevásárlókocsi vásárlására. A pórul járt vásárló nehezen, de rábeszélésünkre végül elfogadta az adományt, és kérte, hogy a nevében is mondjunk köszönetet a jószívű adakozónak. Mint mondta, óriási öröm számára, hogy ilyen emberek is vannak. (A szerkesztőség)