Rokonál György 1929-ben született, ebben a hónapban tölti be a 83-at. Pesterzsébeten nevelkedett három testvérével, de, amikor a család csődhelyzetbe került, nyíregyházi nagynénjéhez költöztették. A sport egész életét végigkísérte. Már a ’40-es években szervezte a sportéletet Nyíregyházán, ma is a repülőklub tagja, de amikor a háború után minden romokban állt, meg kellett elégedniük a modellezéssel. Két évet végzett el a kertészeti egyetemen, amikor behívták katonának. Repülőtisztnek jelentkezett, műszaki századba került, ahol felajánlották neki: maradjon a honvédség hivatásos állományában.

Szentendrén végezte a katonatiszti főiskolát, és mivel jó sportlövő volt, ott marasztalták oktatónak. Az úgynevezett "T" század parancsnoka lett, amelynek tagjai tehetséges sportolók voltak. 1956 után a forradalmi tevékenysége miatt leszerelték. 2008-ban aztán ugyanazért kormányzati kitüntetéssel ismerték el. A honvédségtől a Pest Megyei Sporthivatalhoz került, innen hívták 1979-ben Százhalombattára, ahol lakást, a tanácsnál pedig sportfelügyelői állást kapott. A városban ekkor már igen élénk és sikeres sportélet zajlott. Tulajdonképpen ő volt az első hivatásos sportszervező, aki nem társadalmi munkában, hanem pénzért végezte ezt a feladatot.

A ’82-ben megalapított SZTC keretein belül az országban elsők között szervezett a lányoknak, asszonyoknak aerobicot Puskásné Balogh Éva. A klubvezető Rokonál György, miként sok más "nyugati" újdonságról, a Szabad Európa Rádióban hallott először a sportágról. A foglalkozásokra több százan jártak, de a zenés torna hivatalosan inkább a tűrt, mint a támogatott kategóriába tartozott. Mellette karate és természetjáró tanfolyamokat is indított az SZTC, később előbbi igen népszerű lett, tulajdonképpen az "tartotta el" az aerobikot.

Sok segítséget kaptak dr. Götzinger Istvántól, aki akkor országgyűlési képviselő volt. Kétszer nyertek pályázati forrást, amelyből egyebek mellett a lakótelepi lépcsőházakban alakítottak ki tornaszobákat bordásfalakkal, szobabiciklikkel, súlyemelő készlettel, sőt, pingpongasztallal. Igaz, utóbbinak a földszinti lakók kevéssé örültek. Vásároltak sátrakat, gumicsónakokat, a természetjáró szakosztály szervezésében – amit a mai sportmúzeum névadója, Georgiades Gábor irányított - együttműködtek a DESE-vel is.

Jógafoglalkozásokat elsőként a városban Rokonál György vezetett. Akkor még meg tudta csinálni mind az ötféle fejállást – emlékszik vissza büszkén. Az első jógaórán öten vettek részt.

Csehák János gombaszakértő egyetemi tanár pincéjében gombavizsgáló állomást hoztak létre, közreműködésével pedig túrákat, túravezetési tanfolyamot is indítottak. Kezdetben az országos szövetség segítségével és Ott József irányításával kajak-kenutanfolyamot is hirdettek. Sokat segítettek az ásatásokon, közös programokat szerveztek az MHSZ-szel, hogy a gyerekek megtanulják használni a tájolót, a térképet, sőt, természetbarát járőrök is tevékenykedtek az SZTC keretében. "Ma több tucat egyesületben folyik az a munka, amit annak idején mi egy klubon belül végeztünk" – emlékszik vissza az egykori klubvezető.

Az SZTC tagjainak zöme a városi tanács vagy a művelődési ház dolgozója volt, a tömegsport-egyesület működéséhez sok segítséget nyújtott Sinka László, Szakmány Józsefné, Ősze László és Lászlóné, aki ingyen végezte a pénzügyi feladatokat.

Rokonál György az 1989-es rendszerváltás során átadta az SZTC irányítását a jelenlegi elnöknek, Kovács Istvánnak, a sporteszközöket pedig az iskoláknak adományozták. Mint mondja, a város első tömegsport egyesületében, az SZTC-ben nagyszerű, lelkes szakemberek dolgoztak együtt, akiket nem szabad a városnak elfelejteni. Ilyen volt az eddig említetteken kívül Ágoston Zoltán, Apró László, Berczeli László, Bicskei György, a Strasszer házaspár, Varga Imre, Kecskés István.

Az egykori alapítónak nyugdíjasként a fotózás lett a hobbija. Még mindig kap meghívókat a Honvédelmi Minisztérium rendezvényeire, így sikerül képeket készítenie a legmagasabb szintű állami vezetőkről is. Ha a múlt egyéb dolgairól, ’56-os emlékeiről, a rendszerváltásról faggatjuk, csak mosolyog, és egy római közmondást idéz: "Kevesen harcoltunk, sokan győztünk."