Gyerekkorában még templom sem volt Százhalombattán, és a könyvespolcról sem a Biblia potyogott – idézi fel a zaklatott kezdeteket. Több száz társával együtt "kulcsos gyerekként" lógott az utcákon. Örültek a szabadságnak, a korán jött önállóságnak. Öccsével, Istvánnal együtt ők voltak a város fenegyerekei, folyamatos fenyegetettségben, hogy előbb-utóbb nevelőintézetbe küldik őket. A háttérben azonban Sándor bújta édesapja sakk-könyveit, megoldotta a feladványokat és anélkül, hogy bábut fogott volna a kezébe, megtanult sakkozni. Később ez mentette meg a komolyabb bajoktól, igazgatói intőtől, iskolai kicsapástól. Néhány tanára meglátta a benne rejlő lehetőségeket, támogatták és vigyáztak rá, de éppen az osztályfőnöke volt az, aki azzal bocsátotta útjára az általános iskolából: "Olyan jellemzést írok rólad, hogy sehova se vegyenek fel! Nem lesz belőled senki és semmi!"

 

Embere válogatja, kinek mi használ, mit hall meg a szívével. Sándort nagyon elkeserítették ezek a szavak. Elbújt kedvenc füves gödrében, a földbe temette az arcát, úgy sírt egy ideig. Aztán a hátára fordult és a felhőket nézte elgondolkodva. Így jutott arra a megérzésre, hogy valaki számára biztosan ő is fontos. Azzal az elhatározással indult haza, hogy igenis, lesz belőle valaki!

 

Vácra jelentkezett gépész-szakközépiskolába, ahova csak azért vették fel, mert a matematikatanár látta a sakkeredményeit és meggyőzte a bizottságot. A középiskolával kezdődött a valódi bevadulás: alkohol, drogok, csavargás.

 

Már akkor is kapott jeleket, hívást Istentől, de lesöpörte magáról. Köszönte, de nem kérte. Vácon a lelkész elkapta néhányukat, beszélt nekik a hitről. Sándort mulattatták a történetek, de kezdett odafigyelni. Később belevágott a műszaki főiskolába, azonban döntenie kellett: sokat tanul vagy sokat iszik. Előbbihez kedve nem volt, utóbbihoz pedig pénze.

 

Aztán elvitték katonának. Egy barlangban berendezett hadállásban játszott a távbeszélő-készülék gombjaival. Hol ezzel, hol azzal az unatkozó katonatárssal keveredett beszélgetésbe. Az egyik ezek közül megváltoztatta az életét. Amikor leszerelt vett egy saját Bibliát. Elolvasta, és azt mondta: ha ez igaz, így kéne élnem! Lement Szentendrén a Duna-partra és üvöltött az égre: "Isten, ha vagy, akkor most gyere!" Isten pedig jött, és Sándor megtért.

 

Utána nagyon gyorsan követték egymást az események: befogadta a családjába egy református lelkész, dolgozni kezdett egy idősotthonban, jelentkezett teológiai tanulmányokra, családot alapított, belépett a baptistákhoz, megalapította a szeretetszolgálatot.

 

A baptisták nem fogadják el a gyerekkeresztelést, azt vallják, kinek-kinek szabad akaratából kell felvennie a hitét. Felekezetük jelenleg a második legnagyobb világszerte, jelentős a befolyásuk az Egyesült Államokban, mivel a kongresszus jelentős része baptista. Magyarországon 165 éve vannak jelen. Szélesebb ismertséget az 1996-ban Szenczy Sándor által alapított Baptista Szeretetszolgálat hozott számukra. Az angolul Hungarian Baptist Aid nevű szervezet, azon belül pedig a Rescue24, a kutató-mentő csoport világhírűvé tette a magyar baptistákat. Ha bárhol bármilyen katasztrófa történik, hat órán belül ott vannak, a világ bármely táján hittestvéreik fogadják őket.

 

2000-ben Groznijban, a térdig lerombolt városban Sándor mellett halt meg fiatal társa, és neki megingott a hite. Egy helybéli asszony azonban egy mozdulattal visszaadta. Eltolta a segélynek szánt ételt és azt kérte a lelkésztől, csak prédikáljon. Ott voltak 2005-ben a Katrina hurrikán után New Orleans-ban, ahova egyedüli külföldi szervezetként a magyar segítőket engedték be. Később a Fehér Házban ebédeltek, ahol az akkori first lady, Barbara Bush megkérte Sándort, imádkozzon értük. A mai napig jelen vannak Haitin és segítik a hajlék és család nélkül maradt gyerekeket. Idén márciusban a Japán nagykövetségen köszönték meg többek között nekik is az egy évvel ezelőtti földrengés után nyújtott segítséget. Természetesen itthon is kivették részüket a vörösiszap-katasztrófa mentési munkáiban.

 

A Rescue24 sok támogatást kap, különösen, amikor valamely katasztrófa kapcsán többet szerepelnek a médiában. Arról ritkábban szólnak a tudósítások, hogy a hétköznapokban is folyamatosan lelkeket mentenek – ami a baptista hitvallás alapmissziója.

 

Tizennyolcezer emberen segítenek nap, mint nap országszerte, 100 intézményben, 2000 főállású munkatárssal. Házi segítségnyújtást, szociális étkeztetést, utcai szolgálatot, hajléktalan szállókat, krízis- és idősotthonokat üzemeltetnek, felkarolják a fogyatékkal élőket, a leányanyákat és az árvákat. A Baptista Szeretetszolgálat komoly harcot vív az emberkereskedelem ellen. Volt év, amikor több mint száz magyar lányt hoztak haza külföldről, akiket az édesanyjuk adott el. A szenvedélybetegségekkel a megelőzéstől kezdve, a tűcsere-programon át, az úgynevezett Félutas házig, a társadalomba való visszavezetésig foglalkoznak.

 

A cigányság problémájának megoldását nem az integrációban látják, hanem a modern szemléletű protestáns roma egyházban, ami lelki megújulást hoz számukra. Szenczy Sándor vallja, nem pénzre, nem beolvasztásra van szükségük – hanem hitre.

 

Számos barátja van, akik tele vannak kérdésekkel és kétségekkel, és ő szívesen segít válaszaival. Amikor a szülei nevet választottak számára, valószínűleg nem is tudták, hogy az "oltalmazót, segítőt" jelent. A segítség lehet élelmiszercsomag vagy kötszer, de lehet egy baráti beszélgetés vagy prédikáció. Sokáig úgy gondolta, gondoskodása annak jó, akinek nyújtja. Egy idő után azonban neki vált olyan létszükségletté, mint az evés, ivás, szeretés. Ezért mondja, hogy pusztán önzésből segít, különben úgy érzi, megfulladna.

 

Szenvedélyes ember, aki szenvedélyesen él és ez előbb-utóbb visszaüt. Tavaly bypass műtéten esett át. Hosszú idő után először élte át, hogy ő szorul segítségre. Isten mellett a legfőbb társa az életben Katalin, a felesége, akivel 22 éve élnek együtt. Öt gyermekük és két unokájuk van, de semmi más. Nincs saját házuk, sem autójuk. Nem ragaszkodnak tárgyi dolgokhoz. Mindig ott van az otthonuk, ahol épp vannak. Kati többgenerációs baptista családban nőtt fel, hallani sem akart az akkor még református teológiát tanuló utcagyerekről, de Sándor meggyőződéssel hitte, hogy Isten Katalint rendelte számára. (A fotó illusztráció "A tiszteletes" című 2011-ben megjelent könyvből.)