A sort a malmok kezdték: 1860. január 10-én a Massachusetts állambeli Permberton Mill minden előjel nélkül összeomlott, maga alá temetve 145 munkást. 1878. május 2-án tizennyolcan haltak meg, amikor a minneapolisi Washburn A Malom felrobbant. Újjáépítették, 2003 óta malomipari múzeum.

1905-ben a brocktoni Grover cipőgyár kazánja robbant fel, 1911-ben a Triangle ruhagyárban ütött ki tűz. Ez utóbbi lökést adott a nemzetközi szervezeteknek a jobb munkakörülmények kiharcolásához. 1993. május 10-én kigyulladt a thaiföldi Kader játékgyár. A kijáratok zárva voltak, a lépcsőház összeomlott, maga alá temetve 188 embert, főként fiatal nőket. 1919. január 15-én Bostonban megsérült egy óriási melasztartály. A becslések szerint közel 60 km/órás sebességgel zúduló melaszban 21 ember meghalt, százötvenen megsérültek.

Kína máig vezeti a bányaszerencsétlenségek világlistáját. Minden idők legsúlyosabb baleseteként tartják számon az ország északkeleti részén 1942-ben bekövetkezett bányarobbanást, amelyben 1549-en vesztették életüket. 2000. január 30-án a román-ausztrál bányaipari vegyesvállalat, az Aurul tározójából 100 000 tonnányi ciános víz ömlött a Szamosba. A méreg kiölte a Szamos és a Tisza élővilágának nagy részét. 2010. augusztus 5-én 33 chilei bányász rekedt 700 méteres mélységben a föld alatt. Kimentésük most is zajlik.

Az első nagy vegyipari katasztrófa 1921. szeptember 21-én történt a németországi Oppau-ban. A felrobbanó ammoniumnitrát 516 áldozatot követelt, a környéken hétezer lakásban okozott károkat. 1932 és 1968 között 200-600 tonna higanyt ürített egy japán gyár a Minamata-öbölbe, megmérgezve a környéken alapélelmiszernek számító tengeri halakat. 2001-ben 3000 embert nyilvánítottak a "Minamata kór" áldozatának. Több mint fele belehalt a mérgezésbe, további tízezer esetben központi idegrendszeri zavarokat állapítottak meg. Minden idők eddigi legnagyobb vegyipari katasztrófája az indiai Bhopalban következett be 1984. december 3-án. A város szívében álló rovarirtószer-gyárból metil-izocianát tartalmú felhő szállt fel a reggeli órákban, 3000 ember azonnali, 15-22 000 áldozat későbbi halálát okozva. A mai napig betegszenek meg a környéken élők a mérgezett földtől, víztől, levegőtől. Idén júniusban nyolc embert találtak bűnösnek a huszonhat évvel ezelőtti balesetben, köztük az amerikai tulajdonú vegyi cég akkori elnökét. Az ítélet két év börtön és némi pénzbüntetés...

A huszadik század nagy felfedezése az atomenergia. 1957-ben az angliai Windscale-i reaktorban operátori hiba miatt a fűtőelemek túlhevültek, két napon át izzott a grafit. A radioaktív szennyezésnek kitett terület 750 négyzetkilométer volt. Szintén 1957-ben a szovjet Kistim-i plutónium-feldolgozóban történt baleset, ahol a folyékony formában tárolt nagy aktivitású sugárzó hulladék felrobbant, körülbelül 15 000 négyzetkilométernyi területet, 270 000 embert veszélyeztetve. A balesetet követő két évben több mint 10 000 tonna mezőgazdasági terményt semmisítettek meg. Az Egyesült Államokban 1979-ben operátori hiba miatt következett be baleset a Three-Mile Island-i atomerőműben. 1986. április 26-án a szovjetunióbeli Csernobilban egy biztonsági kísérlet során hőrobbanás, majd kémiai robbanás következett be. Novemberre a reaktorblokk maradványait vasbeton szarkofággal vették körül. A tengereken és óceánokon történt hajóbelesetek miatt közel ötven nukleáris fegyver és tizenkét atomreaktor fekszik a víz alatt.

1967 márciusában az angliai partoknál zátonyra futott egy olajszállító, nyolcvanezer tonna nyersolaj ömlött a tengerbe. ’71-ben Dél-Afrika közelében, ’72-ben az Ománi-öbölben, ’76-ban az Atlanti-óceánba, ’77-ben a Csendes-óceán északi részébe, ’78-ban a franciaországi Bretagne közelében, ’79-ben Tobago partjainál, ’83-ban Fokvárosnál, ’89 márciusában az alaszkai partoknál, decemberben Marokkónál, ’90-ben Dél-Kalifornia egyik legnagyobb természetvédelmi területén, ’91-ben a Perzsa-öbölben, Olaszországban és Angolában, ’92-ben Spanyolországban, ’93-ban Skóciánál, ’96-ban az angliai Kelta-tengeren, ’97-ben a tokiói öbölben, ’98-ban a Németországhoz tartozó Amrum-szigetnél, ’99-ben Új-Zéland közelében és ismét Bretagne partjainál, 2000-ben Brazíliában a Riói-öbölbe és Dél-Afrikában az Atlanti-óceánba, 2002-ben Spanyolországban szintén az Atlanti-óceánba, 2007-ben a Fekete-tengerbe, 2009-ben a norvég partoknál, 2010. májusban a szingapúri partoknál ömlött jelentős mennyiségű olaj az élővizekbe. A tankerhajó-ütközések és zátonyra futásaik annyira gyakorivá váltak, hogy a legtöbbről csak rövid hírekben számol be a média. A 2010. április 21-én a Mexikói-öbölben kigyulladt fúrótorony és a folyamatosan ömlő olaj ismét felborzolta a kedélyeket. A mentési munkálatok még zajlanak.

Több példa is akad, hogy ipari katasztrófák nyomán szellemvárosok alakulnak ki. Számunkra talán a legismertebb az 1986-os csernobili atomerőmű-baleset. A városban számtalan iskola és gimnázium, kórház és klinikák, uszodák, több kulturális-, rekreációs- és bevásárlóközpont működött. Mostanra teljesen néptelen, csak kalandvágyó fotográfusok és elszánt kutatók látogatják. 1962 májusában a pennsylvaniai Centralia városa mellett kigyulladt a szénbánya, amely azóta is izzik, a repedésekből füst szivárog. A várost teljesen kiürítették, a posta törölte az irányítószámát.

Az ausztráliai Wittenoom azbesztbányájában közel hétezer bányász dolgozott. Közülük kétezren meghaltak az azbeszt tartós belélegzése okozta rákos megbetegedésekben. 1960-ban a lakosságot kitelepítették, az utcákat lezárták, a helység nevét törölték a térképről. A coloradoi Gilman városkát 1886-ban alapították, később cinket bányásztak a környéken. 1984-ben elrendelték a település kiürítését, a levegő és az ivóvíz még most is nehézfémmel szennyezett.

2010. október 4-én átszakadt az ajkai timföldgyár vörösiszap-tárolójának gátja. A kiömlő többszázezer köbméter veszélyes anyag embereket, állatokat, épületeket sodort el, mezőgazdasági területeket árasztott el, beszennyezte a környező vizeket. A mentési munkálatok most is folynak, a megoldásról, a jövőről még nincsenek konkrét elképzelések...

(2010. október 11.)