Supka Géza (utolsó polihisztorunk) finn és olasz példák nyomán már 1927-ben javasolta a Literatura című folyóirat pünkösdi számában: „Az évnek egyik napján az ország minden városában és falujában könyvnap rendeztessék, amely az írót és a közönséget közvetlen kontaktusba hozza egymással…” Két évvel később életre kelt az Ünnepi Könyvnap a budapesti Vörösmarty téren. Néhány évtized múltán már heti időtartamban ünnepeltünk. Az írók és kiadóik töretlen hittel és elszántsággal vonultak ki a közterekre a megszállt és rommá-lőtt városban, a nélkülözés és a diktatúra éveiben is. Egy kivétel mégis volt: 1957, amikor a bebörtönzött írókkal érezve senki sem akart ünnepelni.

Idén jubilált, 80 éves lett az ünnep. A Váci és a Deák Ferenc utcával kibővített téren 230 hazai és határon túli könyves cég 142 pavilonjában 360 kötetnyi újdonságot kínált. A tervezett dedikálások száma pedig elérte az ezres számot. Kitelepült a Magyar Rádió közvetítő-kocsija is, hogy a június 4-8. közötti történésekről az egész Kárpát-medence azonnal értesülhessen. Két színpadon is folytak bemutatók, felolvasások és a társművészetek is képviseltették magukat – leginkább zenés formában. A szombat éjszaka a Könyvek Éjszakája volt, ahogy Supka Géza megálmodta: játékos, szórakoztató és bohém programok sorával.    A százhalombattai könyvbarátoknak szívmelengető érzés volt látni ezen a délután, hogy a Hungarovox Kiadó standjánál Véghelyi Balázs és Fazekas István dedikálták megjelent köteteiket.