De mivel dr. Rácz J. születése óta csak három százalékosan lát, szobrokat készít. Emellett tizenegy éve fog össze egy egészségkárosodott és egészséges művészekből álló egyre bővülő csoportot, a Nyitott Kapu Mobil Art Galéria Alapítványt. Vallják, hogy a tehetség nem a testi állapottól függ, de sokuknak, akik munka nélkül, otthonra vagy otthonokba bezárva élnek, a kiállításokról kapott hírek jelentik az egyetlen kapcsolatot a külvilággal.

A Nyitott Kapu Alapítvány battai tárlatának megnyitóján igen kevesen voltak jelen. Pedig már azt is tanulságos volt meghallgatni, hogyan lát egy vak ember minket. A képeket azonban május 24-ig még meg lehet tekinteni a BMK előtéri és emeleti galériájában. Természetesen, nem fogjuk tudni megállapítani, melyiket festette mentálisan, melyiket testileg sérült és melyiket minden tekintetben ép embertársunk. De nem is ez a lényeg. Ha igaz, amit Rácz J. mesélt, hogy egykori kulturális miniszterünk, aki most ismét miniszter, csak más tárcánál, anno azzal utasította el támogatási kérelmüket, hogy „A fogyatékos ember nem művész, csak sajátos helyzeténél fogva művészettel foglalkozik”, akkor a miniszterünk nyilván tévedett. Nyilván nincs különbség művész és „helyzeténél fogva” művész között. Arra viszont mindnyájunknak szükségünk van, hogy időnként más szemével is lássuk a világot.