Kigömbölyödött a „Matrica” Múzeum kiállítóterme május 6-án. Kigömbölyítették a kiállításra összegyűlt érdeklődők, de még inkább a teret betöltő szobrok. Petrás Mária Csángó Madonnái a gömb tökéletességét idézik, teljességet sugallnak. Pedig a világ, amelyből táplálkozik, távol van a tökéletestől. A művésznő gyökerei egy moldvai csángó faluba, Diószélre nyúlnak vissza.
Ahogy Gyurkovics Tibor író és barát megnyitó beszédében utalt rá: Mária nem egy „magánművész”, az ő küldetése az, hogy kifejezője és megörökítője legyen az egész csángó érzésvilágnak. „Névtelen szentek között nőttem fel, akik a sereg gyermekükkel körülvéve tudtak énekelni, fonni, szőni, gyönyörűen hímezni, varázslatossá tenni azt a nehéz világot” – vallja Petrás Mária, kinek vonásaiból szobrai „almaformái” köszönnek vissza, s viszont. Ez a belülről fakadó harmónia teszi olyan békéssé, elmélyültté Madonna-szobrait. A megnyitón közreműködött Ring Hofer János, aki furulyával, tilinkával és kaval-játékával szintén egyfajta moldvai érzést elevenített meg. Ahogy a hangszerek formája, úgy hangjaik is egy-egy éles, határozott vonást idéztek. Ilyen mély vonásokat fedezhetünk fel a kiállítás egyéb bibliai témájú plasztikáin is. A Jézus szenvedéseit ábrázoló műveken nyoma sincs békés gömbölyűségnek, a fájdalom, a szenvedés barázdái metszik át meg át a formákat. A pirogránit, amit a művésznő közvetítő anyagként választott, hűen adja vissza a finom mozdulatokkal rábízott érzéseket. A kerámiafesték is inkább csak árnyalatot, fényt ad, mint határozott színt a rusztikus jellegű anyagnak. Petrás Mária kiállítása a június 19-ig tekinthető meg a „Matrica” Múzeumban.