- Huszonnégy órás ügyeletet tartunk – mondja Andorkó Tibor Gyula. – Ez nem azt jelenti, hogy folyamatosan beöltözve várjuk a riasztást, hanem hogy van egy telefonunk, amely bármikor elérhető.

- Mikor és miért alakult az egyesület?
- Korábban sürgősségi vérszállítással foglalkoztam, aztán létrehoztunk egy közhasznú társaságot erre a tevékenységre, azon belül alakult meg egy speciális mentőcsapat, amely idővel különvált a másik társaságtól. Hivatalosan 2007-ben alakult meg az egyesület.

- Ha speciális mentőkről hallunk, általában a kutyás keresők jutnak eszünkbe, akik földrengéseknél kutatnak a túlélők után. Önök is ezzel foglalkoznak?
- Kutyás mentéssel nem, de mindenféle olyan mentéssel igen, ami nem a szokványos kategóriába tartozik. Árvizeknél, romokon való keresésben, speciális helyekről való kimenekítésben, ipari létesítményekből való mentésben segítünk, emellett fontos feladatunk az eltűnt személyek felkutatása is. Ha gyerekek vagy idősek tűnnek el, akik esetleg betegek is, azt mindenképpen be kell jelenteni a rendőrségen, akik értesítik a társszerveket is. A legfontosabb, hogy minél előbb, minél nagyobb létszámmal meg kell kezdeni a keresést, körülhatárolni azt a területet, ahol nagy valószínűséggel fellelhető az eltűnt. Így a legnagyobb az esély arra, hogy rövid időn belül megtaláljuk, akit keresünk. Nagyon sok az eltűnés, és sajnos, általában későn jelentik be a hozzátartozók, mert azt hiszik, elég, ha saját maguk indulnak a kutatására, ezzel azonban időt vesztenek.

- Milyen megbízásokat kapnak?
- Fennállásunk óta több mint száz konkrét mentési megkeresésünk volt: közúti baleseteknél segítettünk, eltűnt személyeket kutattunk fel, felhőszakadás után szivattyúztunk, árvíznél homokzsákokat pakoltunk. Részt vettünk tavaly a két nagy budapesti bombariadónál a kitelepítésben, olyan betegek mentése volt a feladatunk, akiket  hordággyal nem lehetett lehozni a lépcsőházban. A tűzoltóság segítségével találtunk műszaki megoldásokat. Részt vettünk a múlt évben a kunfehértói nagy erdőtűz oltásában. Hat napig tartott, rendkívül nehéz körülmények között dolgoztunk, ugyanis a homokos talajon elakadtak a járművek. Van egy kis quad-munkagépünk, az volt az egyetlen, amely Kunfehértón be tudott menni az erdőbe, az összes többi autó többnyire elakadt.

- Milyen felszerelésekkel rendelkeznek?
- A műszaki mentőfelszereléseink között minden megtalálható, amire a káresetek felszámolásánál szükség lehet, emellett egészségügyi segítségnyújtásra is felkészültünk, legszélsőségesebb esetben egyszerre akár négy súlyos és ötven körüli könnyű sérültet is el tudunk látni. Beteget nem szállíthatunk, mert arra csak az Országos Mentőszolgálatnak van jogosultsága, de előkészíthetjük a szállításra a sérülteket. Van két tűzoltóautónk, az egyik egy gépjárműfecskendő, amelyet 2001-ben kaptak a tótkomlósi önkéntes tűzoltók a testvérvárosuktól. Három évig használták, aztán 2007-ben került hozzánk. Van egy nagyobb tűzoltóautónk is, ezt az egyesület tagjai önerőből újították fel. Öt személyes, ezért tartalék autónak használjuk. TAz utasterét átalakítottuk, szükség esetén mobil irányító központ céljára alkalmas. Van benne számítógép-csatlakozás, rádió, mobil internet. Két orvosi autóval rendelkezünk, amelyek akkor használhatók, ha csak egészségügyi ellátásra van szükség. A forgalomtechnikai autónk forgalomtechnikai és egészségügyi felszereléseket tartalmaz, ezzel megyünk rendezvénybiztosításra: kerékpáros- és futóversenyekre, autós-motoros felvonulásokra. A csukott terepjárónk szállítja a rajt, nehéz terepen alkalmazható, műszaki mentőeszközöket, kéziszerszámokat is visz, erdőtüzeknél nagyon jól használható. Ezen kívül van a quad, amelyet már említettem, valamint egy kilenc személyes csapatszállító jármű. Minden kocsiban vannak egészségügyi és forgalomtechnikai alapfelszerelések, komolyabb mentőtáska, amelyben kötszerek, fertőtlenítők, fájdalomcsillapítók, infúziók találhatók. Ha éppen nincs olyan a csapatban, aki képzett egészségügyi szakember, szükség esetén a helyszínen lévő ellátó személyzet rendelkezésére bocsájtjuk a felszerelést. Komolyabb táskáink is vannak, amelyek már az újraélesztéshez szükséges felszereléseket tartalmazzák. A csapatszállító járműben található ládában annyi tisztálkodó eszközt és tartós élelmiszert tartunk, amely 8-10 személy két napi ellátásához elég.

- Általában mikor hívják önöket?
- A hivatásosok jól működnek, ezért bennünket speciális esetekhez riasztanak. Például viharok után gyakran bevonnak minket a műszaki mentésbe.

- Milyen képesítéssel rendelkeznek a csapat tagjai?
- Mindenkinek van főállása, a speciális mentés nem a foglalkozásunk, hanem a hobbink. Három rendőr, 14 egészségügyi dolgozó tartozik a csapathoz, hatan rendelkezünk tűzoltóvizsgával, újraélesztésből és elsősegélynyújtásból pedig szinte mindenki levizsgázott. Ez egy baráti társaság, egy jó csapat, amelyben mindenki kötődik ehhez a munkához.

- Miből finanszírozzák a működésüket?
- Sehonnan sem kapunk támogatást, és ha hívnak bennünket, nem fizetik ki a munkánkat. Ezért is fogalmaztam úgy, hogy hobbi, mert annak tekinthető. Vannak persze költségesebb hobbik is, és mi úgy állunk hozzá, hogy azt a pénzt, amit erre költünk, el is diszkózhatnánk, vagy bedobálhatnánk a játékgépbe. Egyszer kaptunk jutalmat, a XIII. kerületi önkormányzat a bombakitelepítés után dicséretben és pénzjutalomban részesítette az egyesületünket.

- Milyennek látja az egyesület jövőjét?
- Optimista vagyok. Megszületni volt nehéz, a működés már sokkal könnyebb, de a végső cél mégiscsak az lenne, hogy önfenntartókká váljunk. Tavaly támogatás iránti kéréssel fordultunk a százhalombattai önkormányzathoz, emellett azt is kértük, hogy adja át nekünk az egykori önkéntes tűzoltószertárt az Óvárosban, de egyelőre nem kaptunk választ. Reméljük, hogy előbb-utóbb kedvező döntést hoznak.