Villányi Andrea - Fresh Andi: „Vártam a kiszemelt fiúkat, hogy vajon eljönnek-e meglocsolni.”
Lovasi András: „Ha azt akarjuk, hogy a kultúra megmaradjon, akkor ebbe bele tartozik az is, hogy leöntjük húsvétkor egy nagy vödör vízzel a lányokat.”
Portré a hagyományokról
Ha nekem lesz egy fiam, vagy egy lányom… (Villányi Andrea - Fresh Andi)
„Amikor kicsi gyermek voltam, akkor volt igazi húsvét. Anyuval készültünk, vártuk a locsolókat, és az volt a verseny - számoltuk -, hogy hányan jönnek meglocsolni. Később vártam az általános iskolából az általam kiszemelt fiúkat, hogy vajon eljönnek-e meglocsolni. Nálunk óriási tradíció volt a húsvét, nagyon vártuk a locsolókat, de ez mára megváltozott. Amikor jönnek a különböző pacsulikkal, és este hatra már százhúsz féle parfüm illat van a hajamon, azt én annyira nem szeretem. Idén direkt találtam kizáró tényezőket is, hogy semmiféleképpen ne locsoljanak meg. Abban biztos vagyok, hogy ha nekem lesz egy fiam, vagy egy lányom, nem lesz elhanyagolható kérdés a húsvét, és a locsolók, akkor ennek vissza fog jönni a hagyománya. Ha majd jönnek a fiúk, az iskolatársak, óvodatársak, majd engem is meg lehet locsolni.
Fővárosi lány vagyok:
Most így felnőtt fejjel és gyermektelenül nekem a húsvét nem jelent sokat, de egyébként vidéken sokkal jobban őrzik a hagyományokat, és tényleg meg van az, hogy a srácok szódás üveggel indulnak a lányokat locsolni. Én fővárosi lány vagyok, ez kicsit más, de nekem is vannak vidéki rokonaim, és ők szokták mesélni, hogy ott leülnek, és szépen kézzel megfestik a tojásokat, felveszik a szép ünneplő ruhákat, és várják a locsolókat. Csoportosan érkeznek a fiúk, és ilyenkor óriási lányüldözések vannak szódás üvegekkel, hogy mindenféleképpen telibe kapják őket. Vidéken talán nem anyagiasodott el ez az ünnep. A fővárosi fiúknak meg pénz jár, de nálam nem, mert hozzám ne jöjjenek locsolni. Én próbálom kerülni. Ha valaki nagyon ragaszkodik hozzá, akkor általában azt mondom, hogy jó, rendben, locsoljon meg, de akkor a kezemre.
A bokrok és a fák alatt…
Ez a hagyomány nem múlik el, nem temetem én el ezt az ünnepet, csak most nem nagyon tartom. Várom, hogy a testvéremnek megszülessen a gyermeke, és akkor jövőre majd ott fogja keresni a tojásokat, a bokrok és a fák alatt, és egy igazi nyuszi ott fog ugrálni a kertben…”
Villányi Andrea - Fresh Andi
Az én panelban tengődő családom… (Lovasi András)
„Idén csak annyit voltam locsolkodni, amennyit a tisztesség megkívánt. Éppen hazaértem hétfőn, hogy a lányomat és az anyukámat meglocsoljam. Városban nőttem fel, és gyermekkoromban sem volt ez annyira jellemző, mint mondjuk azoknál a kortársaimnál, akik esetleg falun éltek, vagy akik jobban ápolták a hagyományokat, mint az én panelban tengődő családom. Például unokatestvéremék rendszeresen vödörrel kezelték a lányokat. Én mindig visszafogott voltam, anyukám nem engedte, hogy vödörrel leöntsem. Mindig odakészítette nekem: Ezzel a parfümmel kisfiam… Úgyhogy én szolid gyerek voltam.
Próbáljuk élesztgetni…
Ha a saját családi hagyományainkat nézem, akkor nem tudok olyan nagyon sok mindenről beszámolni. Meglehetősen ateista családban nőttem fel, egyedül a nagyszüleimnél volt némi vallási hangja a húsvétnak. Engem a nagymamám keresztelt meg titokban, hogy nehogy tudják azok, akik nem engedték volna. Próbáljuk valamennyire élesztgetni a hagyományokat, de nincsen igazából a családban ennek gyökere.
Tizenhat-tizenhét éves koromban szembesültem azzal, hogy létezik olyan, hogy több ezer éves kultúra, és hogy azok nem csak történelemkönyvben szereplő valamik, hanem ez még tart, és a mai napig kellene, hogy tartson az emberekben. Ha azt akarjuk, hogy a kultúra megmaradjon, akkor ebbe bele tartozik az is, hogy leöntjük húsvétkor egy nagy vödör vízzel a lányokat.”
Lovasi András
További hallgatható portrék: www.sztarportre.hu
.jpg)
