Én legalábbis ezt szoktam csinálni

  • img

Miután megnyerte a városi környezetvédelmi fotópályázatot, majd a Szákom által hirdetett víz világnapi fotópályázatot, majd a megyei számítástechnikai versenyt, és huszonkettedik lett az országos programozó-versenyen, egyszerűen lehetetlenség volt nem megkeresnem a tizenhárom éves Tóth Tamást. Találkozásunkkor beigazolódott egy további sejtelmem vele kapcsolatban: elsős kora óta kitűnő tanuló. Minden kérdésemen nagyon elgondolkodott, és igen megfontolt válaszokat adott.

-Láttam a honlapodat. Ötödikben azt írtad magadról, hogy alacsony vagy, a hajad fekete, a szemed zöld, idén pedig, hogy nemcsak az oldal változott, nyáron sokat nőttél. Mi az, ami még jellemez téged?
- Szeretek olvasni, kedvencem Harry Potter, szívesen barkácsolok. Szeretek a számítógéppel foglalkozni. Nyáron például a mamámnál voltunk az unokatesómmal, és a kalandjainkról előbb képregényt, aztán pedig prezentációt készítettem. Szívesen segítek az osztálytársaimnak a tanulásban, a szüleimnek a takarításban, főzésben.

- Ha szívesen segítesz, biztosan sok a barátod a suliban. Azt még sosem érezted, hogy a többieket bosszantja, hogy neked minden sikerül? Nem irigykednek rád?
- Lehet, hogy egy kicsit, de szerintem szeretnek. Legutóbb például viccesen megjegyezték, hogy elcserélhetném velük a nyereményemet, amit a megyei komplex számítástechnikai versenyen kaptam.

- És mi volt ez a nyeremény?
- Egy webkamera.

- Gondolom, ilyen eredmények eléréséhez jó tanárok is kellenek, akik biztatnak, támogatnak, meg, ahogy mondani szokták, családi háttér. A te szüleid biztosan nagyon büszkék rád.
- Igen, olyan is előfordult, hogy apukám bevitte a munkahelyére megmutatni a nyereményemet. A tanárok közül pedig sokat köszönhetek számítástechnika tanáromnak, Ridzi Gizellának és rajztanáromnak, Pogány Lajosnénak is, akik mindenben támogatnak.

- Vannak példaképeid?
- Nem igazán.

- Nincs olyan felnőtt, akit a környezetedben nagyon tisztelsz valamiért?
- De. Például nagyon tetszik, hogy apukám mindent meg tud javítani.

- Tudod, én alig értem, hogy lehet valaki ennyire jó gyerek. Te soha nem érzed úgy, hogy fenébe a tanulással, jobb lenne kint focizni?
- Nem szeretek focizni. Ha fáradt vagyok, olvasok egy kicsit, és aztán kezdek hozzá a leckéhez.

- A barátaiddal biztosan sokat nevettek. Miket csináltok ilyenkor?
- Vicceket mesélünk, moziba járunk.

- Kicsúfoljátok a tanárokat, vagy a lányokat?
- Nem – mondja rendíthetetlenül mosolyogva. Nem hagyja magát provokálni.
Előfordul vele is, hogy dühös, néha kiabál otthon. Hogy mi a gondja? Talán csak az, hogy kevés az ideje.

- Minden gyerek szeretne kitűnő tanuló lenni, versenyeket nyerni, de csak keveseknek jön össze. Te mit tanácsolnál azoknak, akik több sikerre vágynak?
- Jól írják le a házi feladatot, mert a hiányokból is összegyűlhet az egyes. Tanulják meg a leckét, legalábbis, nagyjából.

- Ez a titka?
- Én legalábbis ezt szoktam csinálni.

Hozzászólás

E-mail címe rejtve marad. A kötelező mezők *-al vannak jelölve.

Megszakítás

Legfrissebb cikkek

Képtárak

Kategóriák