Gyerekeknek és felnőtteknek egyaránt érdekes, mókás előadást tartott Nógrádi Gábor költő, ifjúsági regényíró április 2-án a százhalombattai könyvtárban.
A délelőtt 11-kor kezdődött előadásra az általános iskolák alsó tagozatos osztályai érkeztek csoportokban, s hamar megtelt a kikészített 130 szék.
A nem annyira előadás, inkább beszélgetés keretében Nógrádi Gábor arról mesélt, mitől író az író, ő maga miért és hogyan írja a könyveit. „Az olvasás is aktív dolog, hiszen te elgondolod azt, amit írtam a kutyáról, aki bejött a szőnyegre. Hogy milyen kutya és milyen szőnyeg, az már a te történeted lesz” – vélekedett az irodalom szellemi fejlődésünkre gyakorolt hatásáról. „Mert a kutyáról én azt gondolom, hogy mondjuk egy tacskó, de te pedig egy malamutra gondolsz.”
A gyerekek kérdéseire felelve elárulta, hogy jobban szeret regényt írni, mint „könyvet”, vagy filmforgatókönyvet. Ez utóbbiból két példát hozott: Koltai Róbert Csocsó, avagy éljen május elseje, vagy az újraforgatott Egy szoknya, egy nadrág című filmet. Ifjúsági regényeihez az ötletet, az ihletet mindig az adja, hogy mi érdekelheti az ifjúságot, mire gondolhatnak, mit szeretnének. Ilyen regénye volt a Gyermekrablás a Palánk utcában, a Pete Pite, vagy Az anyu én vagyok.
Az egyik fiatal kérdésére, miszerint mennyi ideig tart neki egy könyvet megírni, kissé megvakarta a fejét, majd azt felelte, hogy változó, két hónap és másfél év. Attól függ, mennyire éli át a történetet, mennyi mindennek kell utána néznie. Majd bővebben kifejtette egy példát felhozva: „Brezina Thomas írt vagy száz könyvet, én pedig csak tizenötöt, mondjuk… de az a fő, hogy a könyvet szeressék. S most akkor melyik a fontosabb: tíz rossz krémest enni, vagy egy jó krémest?”
Az egy órás beszélgetés dedikálással fejeződött be.
