Látva az érdektelenséget, akár haza is mehettek volna, mondván, hogy ők már eddig is sokat beszélgettek erről a témáról. Ezúttal az lett volna a szerepük, hogy az érdeklődők felvetéseire, kérdéseire válaszoljanak, és összegyűjtsék azokat az ötleteket, amelyek a városlakóktól érkeznek, ám elmaradtak az érdeklődők és elmaradtak az ötletek is.

Kétségkívül hasznos, ha szakmai kérdésekben szakemberek készítik elő a döntéseket, de arra is nagy szükség lenne, hogy azok is véleményezzék a tervezetet, akik a majdani program „felhasználói” lesznek. Akkor lehet igazán sikeres egy akció, ha mindenre és mindenkire kiterjed, ha a készítők nemcsak azt veszik figyelembe, milyen kezdeményezések lennének jó hatással a városlakók egészségi állapotára, hanem azt is, milyen elképzeléseik, igényeik, vágyaik vannak maguknak a városlakóknak.

A szakmai megbeszélések után, az ott elhangzottakkal kiegészített vitaanyag a képviselőtestület elé kerül. Dönteni fognak róla, de csak arról, ami belekerült, és kérdés, hogy lesz-e lehetőség az utólagos foltozgatásra, arra, hogy később építsenek be a programba elemeket.

A fórum – ha szűkkörűre sikeredett is – eredményes volt. A résztvevők összegezték mindazt, amit az eddigiekben megbeszéltek. Olyan volt ez a találkozó, mint egy utolsó ismétlés a nagydolgozat megírása előtt. Az egészségnevelési terv próbája a gyakorlat lesz, az, sikerül-e mozgásra bírni a várost, javítani a jelenleg eléggé lehangoló egészségképen.